|
Szerelemdal |
Kaffka Margit |
1900 |
Szerelmes |
- Shei Min -
Oly áldott a te két kezed,
Hogyha belőle szőhetne a len,
Nem volna egy virág se szebb
A réteken.
Oly gyöngéd kis lábad nyoma,
Mint lepkeszárnyon lehellet.
Nesztelen úgy suhansz tova,
Mint égen a karcsú felleg.
Hangod oly... |
|
Szerelmes |
Nikola Vaptsarov |
1929 |
Szerelmes |
Mint egy betontömb, súlyosul
a fenyegető riadó ránk,
mordul a lelkünk: - Háború!
S a lelkünk vér, zűr, csapdosó láng.
S nemcsak a lélek. Látom én;
a gyárkémény is ing riadtan.
Látom a langy menny kék szinén,
látom az alkonyati napban.
És... |
|
Szerelmes bánkódás |
Berzsenyi Dániel |
1796 |
Szerelmes |
Itt, hol e bujdosó csermely
A bús bükben tévedez,
S búslakodó énekemmel
Csak a kőszirt epedez, Megjelensz, ó kegyes lélek!
Epekedő szívemben,
S hív kebledbe visszatérek
Forró képzeletemben. Ha a bús hold sugárai
A vizeken... |
|
Szerelmes dal |
Rainer Maria Rilke |
1895 |
Szerelmes |
Mint tartsam az én lelkem, hogy ne érjen
a te lelkedhez? Mint emeljem innen
más dolgokhoz fölötted, észrevétlen?
Jaj, csak lehetne a homályba vinnem,
rég elveszett magányba, a sötétben,
hol elhagyottan néma-tompa csend ül
s nem zeng a táj, ha mélyem... |
|
Szerelmes kamasz |
Jiří Wolker |
1920 |
Szerelmes |
Egy szegény kamasz
jött, én voltam az;
Kiasszony, mit ad a gazdagságából,
a piros ajkkal, fehér mellel bezártból?
Az utca sáros,
a szív éhes,
az embernek szeretni szükséges,
az ember magányos
és elveszett a többiek között.
Állok,... |
|
Szerelmes lány |
Rainer Maria Rilke |
1895 |
Szerelmes |
Ez ablakom itt. Lágyan
ébredtem és kevély
lengésbe vitt a vágyam.
Hol életem s az ágyam
s hol kezdődik az éj?
Úgy rémlik, ez a friss táj
én volnék, szerteszét;
áttetsző, mint a kristály,
mély, néma és setét.
A csillag millióit... |
|
Szerelmes levél |
Füst Milán |
1908 |
Szerelmes |
A légen át szerelmesen,
Veled ölelkezem,
Szemem a messzeséget issza,
Szájamat megmérgezem,
Az arcomat elrombolom,
Hogy aki lát, vagy hallja szóm,
Hőköljön vissza,
A tüzemet eltitkolom,
S a sötét alkonyatba' két karom
Kitárom részegen... |
|
Szerelmes vers |
Babits Mihály |
1903 |
Szerelmes |
A szemedet, arcod mélységes, sötét szürke tavát
homlokod havasa alatt, homlokod havát
elfeledtető fényes nyári szemed szédületét
szeretem és éneklem e szédület szeretetét.
Mélységes érctó, érctükör, fémtükör, mesebeli,
szédülsz, ha belevillansz; ki tudja,... |
|
Szerelmes vers |
József Attila |
1925 |
Szerelmes |
Hegyes fogakkal mard az ajkam,
Nagy, nyíló rózsát csókolj rajtam,
Szörnyű gyönyört a nagy vágyaknak.
Harapj, harapj, vagy én haraplak.
Ha nem gyötörsz, én meggyötörlek,
Csak szép játék vagy, összetörlek,
Fényét veszem nagy, szép szemednek.
- Ó... |
|
Szerelmes vers |
Milan Rakić |
1896 |
Szerelmes |
Suttognak a kertben az orgonabokrok,
a csillagok égnek, a csönd csodamély.
A hold ragyogóan az égre kibotlott,
villámos a csóktól, a vágytól az éj.
Suttognak a kertben az orgonabokrok.
Ily tiszta, fehérsugarú szelid éjjel
várhatta Izolda a hű lovagot.... |
|
Szerelmes vers |
Radnóti Miklós |
1929 |
Szerelmes |
Ott fenn a habos, fodor égen a lomha nap áll még,
majd hűvösen int s tovaúszik.
És itt a szemedben a gyöngyszinü, gyönge verőfény
permetegén ragyog által a kék.
Sárgán fut az ösvény,
vastag avar fedi rég!
Mert itt van az ősz. A diót leverik s a... |
|
Szerelmesek, szerelmesek |
Dzsalál ad-Dín Rúmí |
1227 |
Szerelmes |
Szerelmesek, szerelmesek! Halljátok? Égi dob pereg.
A búcsuzás, az indulás nagy perce már elérkezett.
A tevehajcsár jó korán ébren volt, csak egy szót kiván,
már készen áll a karaván. Ó társaim, ébredjetek!
A készület sok hangja szól, csengőre csengő válaszol,
... |
|
Szerelmünk éneke |
Kassák Lajos |
1907 |
Szerelmes |
Ha sátrat ver az éj, bekopogok hozzád
mint vándor, ha menedékért könyörög
éhes vagyok, mondom, szomjas vagyok nagyon
s te csókkal etetsz és csókkal itatsz meg.
Nem voltak még soha ilyen hű szeretők
ilyen két testvérszirma egy virágnak
sötét szemed az én... |
|
Szerenád |
Kosztolányi Dezső |
1905 |
Szerelmes |
A kormos égből lágy fehérség
szitálja le ezüst porát.
Dideregve járok ablakodnál
a hófehér nagy úton át.
S amint megyek itt éji órán,
lépésem mégse hallható,
mert zsongva, súgva és zenélve
halkan szitál alá a hó.
S körülvesz engem zordon... |
|
Szeretlek |
Eino Leino |
1898 |
Szerelmes |
Benned szikrázó halmazban hever
sosem ejtett világok ritka kincse,
kincs, mit szomjas kezem nem érhet el,
s azt sem hagyod, hogy szemem megtekintse.
Vagy csak káprázat ez? S tán nyoma sincs e
kincsnek, amivel fennen kérkedel...
Valaki rám... |
|
Szeretlek |
Szabó Lőrinc |
1920 |
Szerelmes |
Szeretlek, szeretlek, szeretlek,
egész nap kutatlak, kereslek,
egész nap sírok a testedért,
szomorú kedves a kedvesért,
egész nap csókolom testedet,
csókolom minden percedet.
Minden percedet csókolom,
nem múlik ízed az ajkamon,
csókolom a... |
|
Szeretnélek Mégegyszer Látni |
Gyulai Pál |
1846 |
Szerelmes |
Szeretnélek még egyszer látni
A kertben, ott a fák alatt,
Hallgatni édes csevegésed,
Mint gyermek, úgy örülni véled,
Szakítva a virágokat.
Szeretnélek még egyszer látni
Homályos őszi délután,
Kandallódnál a karosszéken,
Ha mintegy... |
|
Szeretném |
Tamás István |
1975 |
Szerelmes |
Együtt égve veled a szerelem tüzében,
szállni a magasban semmitől sem félve.
Összeölelkezve, akár rét a virággal,
mint napfény a széllel, örökragyogással.
Szerelemben égni, izzani, lobogni,
az életörömét veled megosztani.
Felgyorsítani a forrás... |
|
Szeretni vágysz |
Tamás István |
1975 |
Szerelmes |
Amikor este elringat egy álom,
kisszobádban megszólal egy dal.
Bámulod az eget, forgolódsz ágyadon,
senki nem érint meg, nem fekszik válladon..
Látod a beszűrődő csillagok fényét,
rád nevetnek szebbnél szebb az angyalok.
Nézed a hold sápadt sarlós arcát... |
|
Szeretsz? |
Tóth Árpád |
1906 |
Szerelmes |
Szeretsz?
Mért sírod el magad, mikor suttogva mondod,
S ezek a kicsi finomka dombok
Mért játszanak földrengést az ujjaim alatt?
Szeretsz?
Nézd, zavart, ijedt mosolyomon át,
Most megérezheted, ha akarod,
Hogy meghatódtam, hogy sírok bévül, hogy friss... |
