Szeretnélek Mégegyszer Látni

Szeretnélek még egyszer látni A kertben, ott a fák alatt, Hallgatni édes csevegésed, Mint gyermek, úgy örülni véled, Szakítva a virágokat. Szeretnélek még egyszer látni Homályos őszi délután, Kandallódnál a karosszéken, Ha mintegy elringatva, ébren Alszol, s álmodva nézz reám. Szeretnélek még egyszer látni, Midőn úgy várod jöttömet, Megismersz immár a távolból, S bár ajkad olyan hidegen szól, Elárul néma örömed.

Szeretnélek mégegyszer látni, Szép csöndes nyári estvelen, Holdfénynél az akászok árnyán, Midőn fejed keblemre hajtván, Így suttogsz: még maradj velem! Szeretnélek még egyszer látni, A vén udvarház csarnokán, S ha elhangzott az isten-hozzád, Még visszanézni utolszor rád S először sírni igazán. Szeretnélek még egyszer látni, Meggyógyítna egy pillanat. Mit szenvedtem, feledni tudnám, S még egyszer örömest feldúlnám Éretted ifjúságomat!