Egy szegény kamasz jött, én voltam az; Kiasszony, mit ad a gazdagságából, a piros ajkkal, fehér mellel bezártból? Az utca sáros, a szív éhes, az embernek szeretni szükséges, az ember magányos és elveszett a többiek között. Állok, állok, és választ se várok, mit tenyeredbe tennék szótlanul, egyszerüen és hiánytalanul, ahogy a mama teszi az asztalra a tányérokat vacsora idején. Gazdagnak nem hisz a szegény.
Collection:
Translator:
1920