• Nem vagy ura, hogy gyűlölj vagy szeress,
    mert vágyad vize hajt, s az végzetes.
    Ha két futó feszeng verseny előtt,
    te választasz már vesztest vagy nyerőt.
    S ha két egyforma aranyrúd világít,
    úgy érzed, az egyik szebben világlik.
    Szemünkön át hatol belénk a villám:
    a vágy, hiába töprengünk a titkán.
    A habozás csak a szerelem árnya;
    ...

  • Homokba írtam kedvesem nevét,
    de jött a hullám s rajzom elsöpörte:
    leírtam újra minden betűjét,
    de jött a dagály s munkám eltörölte.
    Hiú ember, hiú vágy - szólt pörölve
    a lány - megfogni a pillanatot,
    hisz magam is így omlok egykor össze
    és nevemmel együtt elpusztulok.
    Tévedsz! - felelte: - híred élni fog,
    ami porba hal, az csak...

  • Jöjj, hölgyem, jöjj és vetkőzz le velem,
    vágy kínoz, mikor nem szeretkezem.
    S mint harcos, ha ellenségre talál:
    lándzsám megfájdul, mert nem döf, csak áll.
    Öved délkörét oldozd meg hamar:
    minden tájnál szebb földövet takar.
    Pruszlidat vesd le, olyan feszesen
    tapad; más nem lát bele, de nekem
    hadd suttogja a susogó selyem
    esése,...

  • Elájulni s mindent merni, dühöngve,
    mint nyers, szelíd, forró és holtrasápadt,
    merész, halott és új életre támadt,
    csaló, hűséges, bátor, gyáva, gyönge,
    és tőle távol nem találni csöndre,
    mint víg, komor, őrjöngő, büszke, bágyadt,
    megszökni hősként, csupa gőg s alázat,
    s riadtan bújni sértődött közönybe.
    Ha kiábrándulnánk, szemünk befedni...

  • Ha vége, hát csókolj meg s isten áldjon;
    megtagadlak, már nem vagyok tied;
    gyönyörnek, óh, mily gyönyörnek találom,
    hogy ledobhattam bilincseimet.
    Egy kézfogás még, - töröld eskünket
    s ha találkoznak sorsunk útjai,
    ne árulja el se szó, se tekintet,
    hogy a volt vágyból maradt valami.
    Most, bár szerelmünk már-már alig él,
    s...

  • Mikor fölnyíló ajkaidnak
    virágos ösvényein át
    felém leheli a rózsaillat:
    ajkaim a csók mámorát
    szomjazva mélyen elpirulnak
    és elborítanak a vágy
    gyönyörével, ha rádborulnak.
    Mert a csók nedvei lehullnak
    a szívbe, s elcsendesitik
    a szemed lángjától kigyulladt
    szerelmi máglya tüzeit.

    (Rónay György)

  • Oly évszakhoz hasonlíts, ha a fákon
    már nincs, vagy csak teng-leng a sárga lomb,
    mint romtemplom didergő karzatán, hol
    nemrég édes madárkórus dalolt.
    Nézz engem, mint nyugati szemhatáron
    foszló alkonypírt, mikor a setét
    éji lassú-lassan csukja le az álom
    szemhéját, mint koporsó fedelét.
    Lásd bennem a már-már húnyó lidércet,
    ki...

  • Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
    s tavaszi zápor fűszere a földnek;
    lelkem miattad örök harcban él,
    mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;
    csupa fény és boldogság büszke elmém,
    majd fél: az idő ellop, eltemet;
    csak az enyém légy, néha azt szeretném,
    majd, hogy a világ lássa kincsemet;
    arcod varázsa csordultig betölt,
    s egy...

  • Úrnőm szeme nem nap, sehogyse; rőt
    ajkánál a rőt koráll ragyogóbb.
    Fehér a hó? Az ő keble sötét.
    Drót a haj? A haja fekete drót.
    Láttam rózsát, fehéret s pirosat,
    de az ő arcán bizony sohase;
    s némely párfőm gyönyöre csábosabb,
    mint amilyen úrnőm lehellete.
    Szivesen hallgatom - de tudom, a
    muzsikaszó sokkal zengzetesebb;
    ...

  • Gyűlölj ha akarsz; ha valaha, most;
    most, míg a világ célomban keresztez,
    társulj csak a balsorshoz, és taposs,
    ha talpra álltam, ne nyomj a kereszthez:
    jaj, ne utóvéd légy, ha már szivem
    átúszott romjain, s a gyászt legyőzte;
    elszánt csatába most kezdj ellenem,
    ne hozz esős reggelt a szeles éjre.
    Ha el akarsz hagyni, hagyj el azonnal,...