Úrnőm szeme

by William Shakespeare (1564–1616) Szerelmes

Úrnőm szeme nem nap, sehogyse; rőt
ajkánál a rőt koráll ragyogóbb.
Fehér a hó? Az ő keble sötét.
Drót a haj? A haja fekete drót.
Láttam rózsát, fehéret s pirosat,
de az ő arcán bizony sohase;
s némely párfőm gyönyöre csábosabb,
mint amilyen úrnőm lehellete.
Szivesen hallgatom - de tudom, a
muzsikaszó sokkal zengzetesebb;
istennőt járni nem láttam soha, -
az én úrnőm a földön jár, ha megy;
mégis ér annyit nekem, mint akit
hazug hasonlat mennyekbe röpít.

(Szabó Lőrinc)

More poems by William Shakespeare

All poems by William Shakespeare →