• Ha vége, hát csókolj meg s isten áldjon;
    megtagadlak, már nem vagyok tied;
    gyönyörnek, óh, mily gyönyörnek találom,
    hogy ledobhattam bilincseimet.
    Egy kézfogás még, - töröld eskünket
    s ha találkoznak sorsunk útjai,
    ne árulja el se szó, se tekintet,
    hogy a volt vágyból maradt valami.
    Most, bár szerelmünk már-már alig él,
    s...

  • Suttognak a kertben az orgonabokrok,
    a csillagok égnek, a csönd csodamély.
    A hold ragyogóan az égre kibotlott,
    villámos a csóktól, a vágytól az éj.
    Suttognak a kertben az orgonabokrok.

    Ily tiszta, fehérsugarú szelid éjjel
    várhatta Izolda a hű lovagot.
    Sírok repedeznek, az éji sötéttel
    feltámad a ködből a régi halott.
    Ily tiszta,...

  • Élni mit ér, mi öröm van arany Szerelem tüze nélkül?
    Jobb meghalni, ha már nem melegíti szivem
    titkos boldogság, mézédes csókcsere, nászágy!
    Tépi mohón fiatal éve virágait a
    férfi s a nő... De ha rádnehezűl a siralmas öregkor,
    s hervad a szépség, és rokkan a régi erő,
    folyton marja szived táját a hideg keserűség,
    kedvtelenűl nézed, hogy süt a...

  • Majd álmaidban meg-meglátogatlak,
    mint messzi vendég, kit senki se várt.
    Ne hadd, hogy kinn az úton ácsorogjak -
    Az ajtót be ne zárd!

    Belépek hozzád, csöndben letelepszem,
    s csak nézlek, nézlek a homályon át.
    És mikor édes arcoddal beteltem,
    megcsókollak és úgy megyek tovább.

  • 1

    Itt tépem le, idegen
    földön ezt a rózsát;
    lánykám, olyan szívesen
    vinném oda hozzád!

    De míg hozzád eljutok,
    nagy az út odáig:
    ez a rózsa rég halott;
    gyorsan elvirágzik.

    Ne távozzék szív soha
    szerelmétől messzebb,
    mint a rózsát ahova
    virulva vihessed;

    vagy fészkéhez alomért
    fülemüle száll tán...

  • Mint egy betontömb, súlyosul
    a fenyegető riadó ránk,
    mordul a lelkünk: - Háború!
    S a lelkünk vér, zűr, csapdosó láng.

    S nemcsak a lélek. Látom én;
    a gyárkémény is ing riadtan.
    Látom a langy menny kék szinén,
    látom az alkonyati napban.

    És most, hogy zord abroncsba fog
    a kor mindőnket, téged, engem:
    Nem bűn, ha helyet...

  • Naplemente van,
    gyászos fellegek,
    szél sír untalan,
    sirva ellebeg.

    Villám sáppadón
    száll az ég alatt,
    képe lenn a tón
    gyorsan átszalad.

    Villám fényinél
    téged látlak itt:
    lengeti a szél
    hosszú fürteid!

  • Elmenni vágyom én,
    el, el a tengeren,
    én szerelmesem,
    egyedül veled!

    A tolakvót, leselgőt,
    hideg zavarót
    messze hárítja tőlünk
    a hullámzó mélység,
    a fenyegető tenger.
    Mily bizton volnánk mi,
    boldog egyedül!
    És jönne a vihar,
    mellemhez szorítva
    tartanálak ott.
    Ha a mennydörgő hullám
    égig...

  • Liliom-lány, e földre nem való,
    lágy barna haj takarja el fülét,
    szemében könnyektől fakóbb a kék,
    akár eső-függöny mögött a tó.

    Vágy bélyege arcán nem látható,
    bezárja - csóktól tartva - ajkait,
    nyaka galamb-fehérséggel vakít,
    ere: márvány-mezőn bíborfolyó.

    Bár magasztalja egyre őt a szám:
    lábát se merném megcsókolni én -...

  • Forrás folyóba ömlik,
    folyó az óceánba;
    az egeknek folyton özönlik
    vegyülő suhogása;
    magány sehol; isteni jel
    s rend, hogy minden tünemény
    keveredjék valamivel -
    Mért ne veled én?

    A hegy csókolva tör égbe,
    habot hab ölel, szorit, átfog;
    egymást ringatva, becézve
    hajlonganak a virágok;
    a földet a nap sugara,...