• Téged keresve útján, harcán,
    Milyen bátor, erős szivem volt,
    Milyen muzsikás, milyen harsány. Milyen beteg most, milyen vásott:
    Dobbanását nem tartja más, csak
    Te nagy, szerelmes akarásod. Ha még egyszer vadul fölzengne,
    Himnusza a kíné, s a kéjé,
    Himnusza a himnuszod lenne. Himnusz, hogy mégis rád találtam,
    Nagy vétkekkel, nagy kerülőkkel,...

  • Miért próbál nő vagy szobor
    Lelkemből kiásni téged?
    Elevenek vagy hidegek:
    Ki tudja nekem adni még
    A te egyetlen melegséged? Minden csókomban meghalok
    S ajkaidon kelek újra
    Asszony-sirocco száz jöhet:
    Sorvasztó, édes melegét
    Én reám már hiába fujja. Halottak és elevenek
    Hiába hűtnének téged,
    Nincs más meleg, mint a tied....

  • Nézz, Drágám, kincseimre,
    Lázáros, szomorú nincseimre,
    Nézz egy hű, igaz élet sorsára
    S őszülő tincseimre. Nem mentem erre-arra,
    Búsan büszke voltam a magyarra
    S ezért is, hajh, sokszor kerültem
    Sok hajhra, jajra, bajra. Jó voltam szerelemben:
    Egy Isten sem gondolhatná szebben,
    Ahogy én gyermekül elgondoltam
    S nézz lázban, vérben,...

  • Csalfa volt hő esküvésed,
    Változékony lenge kép!
    Csalfa, mely szemedben égett,
    A szerelmi láng. Elhagyál, oh hittelen!
    S el minden veled -
    Mint kirablott puszta ház,
    Melynek kincse, bútora
    Összetépve, szertehányva,
    S benn s körűle és felette
    Minden élet ölve van,
    Csak magányos éji szél
    Jár zokogva csarnokán:
    ...

  • Te, ki látva könnyeim,
    Oly setét, oly bús valál,
    Volna szíved, gyászos éj!
    Most reám mosolyganál;
    Boldogságom érzenéd,
    S áldanád a végzetet,
    Mert örökre bírom én,
    Akiért e szív epedt. Lámpaként meggyújtanád
    Tündöklő szép holdadat;
    Csillagidnak ezrede
    Ékesítné arcodat;
    Hogy ragyogjon föld s egek
    A szerencse...

  • Szeretnélek még egyszer látni
    A kertben, ott a fák alatt,
    Hallgatni édes csevegésed,
    Mint gyermek, úgy örülni véled,
    Szakítva a virágokat.
    Szeretnélek még egyszer látni
    Homályos őszi délután,
    Kandallódnál a karosszéken,
    Ha mintegy elringatva, ébren
    Alszol, s álmodva nézz reám.
    Szeretnélek még egyszer látni,
    Midőn úgy...

  • S ha ág dobol az üvegen
    és megremeg a nyárfa,
    mintha jönnél lábujjhegyen
    s én ülök várva, várva. S ha tó vizébe kábítón
    a csillagfény aláhull,
    mintha zsongulna száz kínom
    és minden megvidámul. S ha sűrű fellegek közül
    a hold lenéz a földre
    a lelkem benned üdvözül
    és rád gondol örökre.

  • Ábrándjaim derűs világát
    Beárnyékozta szenvedés.
    Hol a nap még szívembe süthet,
    Immár csak egy parányi rés.
    Oda van a tavasz bűbája.
    Ibolya többé nem terem!
    Mégis, mikor te jutsz eszembe,
    Szép májusról zeng énekem. Tavasz volt; édes, szelíd ábránd
    Himbálta ifjú szívemet.
    Örök tavasznak, szerelemnek
    Álmodtam én az életet....

  • Ha eljövend a búcsuóra,
    Ha majd e szív végsőt dobog,
    A percben, mely létem kioltja,
    Majd akkor is rád gondolok. És jól tudom, előre látom,
    Mi bú, öröm van itt ezen
    S az ismeretlen tulvilágon:
    Egyszerre mind átérezem.
    Eszembe jut majd minden átok,
    Mind, ami történt s ami nem;
    Mely felgyujtotta a világot,
    Mást üdvözitvén, az "...

  • Mi hátra volt még, elkövetkezett.
    E földi létben gyász sorunk betölt.
    Találkozunk - irgalmas végezet! -
    Utolszor, egyszer még, a - sír előtt.
    Hittem, hogy lesz idő, midőn megösmersz
    S helyet cserél bennünk a fájdalom;
    És folyni látom, majd ha már késő lesz,
    A megbánásnak könnyét arcodon. Mert amit én vesztettem, óriás,
    Hozzá az ég adott...