S Ha Ág Dobol Az Üvegen…
S ha ág dobol az üvegen és megremeg a nyárfa, mintha jönnél lábujjhegyen s én ülök várva, várva.
S ha tó vizébe kábítón a csillagfény aláhull, mintha zsongulna száz kínom és minden megvidámul.
S ha sűrű fellegek közül a hold lenéz a földre a lelkem benned üdvözül és rád gondol örökre.