Az Elhagyott

Csalfa volt hő esküvésed, Változékony lenge kép! Csalfa, mely szemedben égett, A szerelmi láng.

Elhagyál, oh hittelen! S el minden veled - Mint kirablott puszta ház, Melynek kincse, bútora Összetépve, szertehányva, S benn s körűle és felette Minden élet ölve van, Csak magányos éji szél Jár zokogva csarnokán: Oly magányos, oly kirablott Néma, puszta e kebel; Benne minden érzemények, Istenálmak, lángszerelmek Szertedúlva, és kihalva - Változatlan híveműl csak Egy maradt: a fájdalom, Aki síromig kisér.