Nézz, Drágám, Kincseimre

Lázáros, szomorú nincseimre, Nézz egy hű, igaz élet sorsára S őszülő tincseimre.

Nem mentem erre-arra, Búsan büszke voltam a magyarra S ezért is, hajh, sokszor kerültem Sok hajhra, jajra, bajra.

Jó voltam szerelemben: Egy Isten sem gondolhatná szebben, Ahogy én gyermekül elgondoltam S nézz lázban, vérben, sebben.

Ha te nem jöttél vóna, Ma már tán panaszló szám se szólna S gúnyolói hivő életeknek Raknak a koporsóba.

Nézz, Drágám, rám szeretve, Téged találtalak menekedve S ha van még kedv ez aljas világban: Te vagy a szívem kedve.

Nézz, Drágám, kincseimre, Lázáros, szomorú nincseimre S legyenek neked sötétek, ifjak: Őszülő tincseimre.