Beteg szívemet hallgatod

Téged keresve útján, harcán, Milyen bátor, erős szivem volt, Milyen muzsikás, milyen harsány.

Milyen beteg most, milyen vásott: Dobbanását nem tartja más, csak Te nagy, szerelmes akarásod.

Ha még egyszer vadul fölzengne, Himnusza a kíné, s a kéjé, Himnusza a himnuszod lenne.

Himnusz, hogy mégis rád találtam, Nagy vétkekkel, nagy kerülőkkel, De élve és nem a halálban.

S mindent megér, ha csak egy óra Dalolta el dalát melletted S nem nyílhat a szám átok-szóra.

Beteg szívvel, istenes ember, Vallok neked, im, kicsi párom, Áhitatos, bús szerelemmel.

Ne hallgasd rossz, beteg zenéjét, Jó a szivem, mert benne vagy te S sziveink az órákat éljék.