Suttognak a kertben az orgonabokrok,
a csillagok égnek, a csönd csodamély.
A hold ragyogóan az égre kibotlott,
villámos a csóktól, a vágytól az éj.
Suttognak a kertben az orgonabokrok.
Ily tiszta, fehérsugarú szelid éjjel
várhatta Izolda a hű lovagot....
|
Élni mit ér, mi öröm van arany Szerelem tüze nélkül?
Jobb meghalni, ha már nem melegíti szivem
titkos boldogság, mézédes csókcsere, nászágy!
Tépi mohón fiatal éve virágait a
férfi s a nő... De ha rádnehezűl a siralmas öregkor,
s hervad a szépség, és rokkan a...
|
Majd álmaidban meg-meglátogatlak,
mint messzi vendég, kit senki se várt.
Ne hadd, hogy kinn az úton ácsorogjak -
Az ajtót be ne zárd!
Belépek hozzád, csöndben letelepszem,
s csak nézlek, nézlek a homályon át.
És mikor édes arcoddal beteltem,
...
|
1
Itt tépem le, idegen
földön ezt a rózsát;
lánykám, olyan szívesen
vinném oda hozzád!
De míg hozzád eljutok,
nagy az út odáig:
ez a rózsa rég halott;
gyorsan elvirágzik.
Ne távozzék szív soha
szerelmétől messzebb,
...
|
Mint egy betontömb, súlyosul
a fenyegető riadó ránk,
mordul a lelkünk: - Háború!
S a lelkünk vér, zűr, csapdosó láng.
S nemcsak a lélek. Látom én;
a gyárkémény is ing riadtan.
Látom a langy menny kék szinén,
látom az alkonyati napban.
És...
|
Naplemente van,
gyászos fellegek,
szél sír untalan,
sirva ellebeg.
Villám sáppadón
száll az ég alatt,
képe lenn a tón
gyorsan átszalad.
Villám fényinél
téged látlak itt:
lengeti a szél
hosszú fürteid!
|
Elmenni vágyom én,
el, el a tengeren,
én szerelmesem,
egyedül veled!
A tolakvót, leselgőt,
hideg zavarót
messze hárítja tőlünk
a hullámzó mélység,
a fenyegető tenger.
Mily bizton volnánk mi,
boldog egyedül!
És jönne a...
|
Liliom-lány, e földre nem való,
lágy barna haj takarja el fülét,
szemében könnyektől fakóbb a kék,
akár eső-függöny mögött a tó.
Vágy bélyege arcán nem látható,
bezárja - csóktól tartva - ajkait,
nyaka galamb-fehérséggel vakít,
ere: márvány-mezőn...
|
Forrás folyóba ömlik,
folyó az óceánba;
az egeknek folyton özönlik
vegyülő suhogása;
magány sehol; isteni jel
s rend, hogy minden tünemény
keveredjék valamivel -
Mért ne veled én?
A hegy csókolva tör égbe,
habot hab ölel, szorit,...
|
Első álmom rólad volt,
első álmom elröpült.
Még az esti szél nyögött,
még az égen csillag ült.
Lábaimban lakik egy
szellem: az rejtélyesen
húzott, hozott, vezetett
ablakodhoz, édesem!
Csitt! A fekete folyón
illet és szél úgy alél,...
|
|
|
