Indián szerenád

Első álmom rólad volt, első álmom elröpült. Még az esti szél nyögött, még az égen csillag ült. Lábaimban lakik egy szellem: az rejtélyesen húzott, hozott, vezetett ablakodhoz, édesem! Csitt! A fekete folyón illet és szél úgy alél, mintha mákos álmokat tépegetne ott az éj. Apadoz a zokogás a csalogány csöpp szivén, mint ahogy a tieden kell hogy elapadjak én. Jaj, bűvölj föl a füből! Halk! Hullok! Ájulok! Szórja csókkal szám-szemem szerelmed, mint záporok! Arcom fagyos és fehér, szívem dobzörgése vad: szorítsad szíved fölé, talán ott majd megszakad...