Bokraink közt már az ősz barangol,
kóró lett a fényes laboda.
Zizegő, szép zabkéve-hajadról
nem álmodom többé már soha.
Arcod haván bogyók bíbor vére -
szép voltál, te kedves, illanó!
Szelíd, mint az alkony puha fénye,
s fehéren sugárzó, mint a hó.
Szemed magvai kihulltak régen,
neved, a törékeny, messze szállt.
Gyűrött...
Áldott legyen kezed, amivel simogatsz.
Áldott a csókod, mely felhevíti vágyamat.
Áldott legyen tested, mely féltve őrzi lelkedet,
Áldott legyen szemed, mely örökön rám nevet.
Áldott legyen karod, amikor átölelsz,
Áldott legyen minden veled töltött perc.
Áldott legyen szíved gyors dobbanása,
Áldott legyen szerelmünk, igaz valósága!
Csillagösvényen érkezett az este,
szeme ragyogott, remegett a teste.
Színes leveleket hullajtottak elé a fák,
szívében éreztem vadul, ott dobog a vágy.
Szikrázott hajában a későesti fény
ott állt előttem, mint égi tünemény.
Csodás keblére ráragyogott a hold,
gyengéden angyalként, többször megcsókolt.
Éreztem a vér, mint szökik fejembe...
Kósza árnyak sötét források
patakjaiban fürödve,
éjjelente meztelen testünkre
cseppekbe gyűlnek.
Álmaink dacolva bár,
mégis messze menekülnek,
Csend van.
Égi tündérek csüngnek
szobánk zsúfolt falán,
kúszó zöldvirágok szirmain,
rózsaszirmú szárnyaikkal
ereszkednek le hozzánk.
Csend van.
Sötét árnyak...
Gyere, érints meg,
emelj az égig, fel a magasba.
Vigyél el magaddal,
mindenki láthassa.
Vigyél el magaddal,
oda, ahol senki sem járt még.
Ahol egyformák a csillagok,
s mindig kék az ég.
Hol várnak ránk az angyalok,
Tündérek és csodák.
Vigyél el magaddal,
hol sokkal szebb a világ.
Vigyél el messzire,
...
Mennem kell, mert vár rám a fény,
szívem tüze teérted ég.
Most úgy fáj minden, sajog bennem
úgy érzem most el kell mennem.
Gondolatban legyél velem,
Te voltál csak az életem.
Ott leszek majd álmaidban,
újra élek vágyaidban.
Fáj most nekem, fáj az élet,
el kell mennem, már nem félek.
Nem félek, mert vár rám a fény,
...
Látom szemed gyönyörűtüzében
fellobbanni a fényt.
A remény csillagarcaként
nézel vissza rám,
de valahol szíved rejtekéből
rám ijeszt a magány.
Kivagy Te?
Szerelmet hordozó
szépséges talány.
Életembe beköszöntél,
Angyalként érkeztél,
mint öröknapsugár.
Tündökölsz egy emlékképben,
ragyogással nézel rám...
Házak ereszén jégcsapok csüngnek
jégvirágos ablakokon megtörnek a fények.
Meleg kisszobában lángra kap a remény
szerelmes dalt hoz messziről a szél.
Kandalló ajtaján fellobban a tűz,
parányi könnycsepp, az arcodra gördül.
Játszik a fényárnyék kedvesen veled,
forgolódsz ágyadban, nem találod helyed.
Álmaid szállnak, repülnek messzire,...
Sorsom Tavaszváró teraszán,
fakadó barkák ölelésében,
helyed keresed szilaj szívem
kamrája sötétjében.
Kutakodsz bennem,
lelkemben véled hallani
csízek, cinegék dalát.
Testünk egybefonódásakor
érzed sajátod nyugalmát.
Összetartozva
együtt könnyebb,
mint napnak a holdnak,
Egymás nélkül Ők is
fénytelen...
Puha párnádra rátelepszik az éj.
Szíved dobbanása a csend remegése.
Aranycsillag játszik arcodon
lelkedben felcseng kettőnk zenéje.
Aludnál! ? de a zene egyre szebb lesz,
annyira szép, hogy megremegtet.
Te meg Én,
táncolunk az éjben
Akár szerelmes angyalok
remegünk a fényben.
Álmodj csak kedvesem,
ablakod alatt...
