Angyalként

Csillagösvényen érkezett az este, szeme ragyogott, remegett a teste. Színes leveleket hullajtottak elé a fák, szívében éreztem vadul, ott dobog a vágy. Szikrázott hajában a későesti fény ott állt előttem, mint égi tünemény. Csodás keblére ráragyogott a hold, gyengéden angyalként, többször megcsókolt. Éreztem a vér, mint szökik fejembe, sebes pataként fut végig testemben. Szívem vadult dobogott, a csodálatos éjben. vágyam toronyként állt, gyengéd kezében. S lefeküdtünk puha, zöld mohaágyra, rátapadt ajkam mézédes ajkára. Bontogatni kezdtem teste rózsaszirmát, hagytam legyőzni érzéki vágyát. Szemem a ragyogó csillagokat leste. Testem, finom hálóként, szőtte be a teste.

Collection: 
Szerelmes
1975
Tamás István

More from Poet

  • Vágy

    Puha selymes, sejtelmes leplek, zöldalma illatú lágyan ringó keblek. Férfi szívekben fellobban a vágy asszony - illatától mézédes a nász!

  • Tűzvirág

    Kéjt lehel bőrünkre a testünkből el illanó pára, illatozó kisszobánkban mámort rejt a titkot őrző párna. Halk neszezések közt, szerelmünk kiáltva nyög, mint napfényt a szél gyengéden ölelsz, minden összeköt. Óvatos - csendre intett sóhajok, testedben öröm után, önfeledten, megszállottan kutatok...

  • Te vagy

    Te vagy a lét, te vagy az erőm. Te vagy a kezem, a beosztott időm. Te vagy a fáradhatatlan szívem dobbanása, Te vagy a lelkemnek, örök megnyugvása!

  • Te meg Én

    Szemed Kutat! Enyémben keresi a reményt. Érzem szíved gyors dobogását, látom arcodon, fellobbanni a nyughatatlan fényt! Hajad leomlik gyönyörű válladra. Gondolatod fürdeted megfáradt agyamban. Várunk csendesen, akár a szomjazó homokpart. Nem létezhet erő, ami majd visszatart. Úgy vállunk egyé,...

  • Szeretve

    Jó veled, mikor ragyogással rám nevetsz, kezemre teszed - féltő, óvó kezedet. Jó veled, ha megölelsz és simogatsz, s nekem bontod ragyogó rózsaszirmodat. Jó az is, mikor hallgatsz a szívedre, megcsókolsz újra és újra szeretve, nevetve!