Csend van

Kósza árnyak sötét források patakjaiban fürödve, éjjelente meztelen testünkre cseppekbe gyűlnek. Álmaink dacolva bár, mégis messze menekülnek, Csend van. Égi tündérek csüngnek szobánk zsúfolt falán, kúszó zöldvirágok szirmain, rózsaszirmú szárnyaikkal ereszkednek le hozzánk. Csend van. Sötét árnyak riadtan vonulnak, sok kisangyal nyugtatná, őrizné, óvná, vigyázná álmunk. Mi megtörve a csendet újra és újra egyé válunk. Reggelre újra csend van, csend van.