Ki vagy Te?

by Tamás István

Látom szemed gyönyörűtüzében fellobbanni a fényt. A remény csillagarcaként nézel vissza rám, de valahol szíved rejtekéből rám ijeszt a magány. Kivagy Te? Szerelmet hordozó szépséges talány. Életembe beköszöntél, Angyalként érkeztél, mint öröknapsugár. Tündökölsz egy emlékképben, ragyogással nézel rám. Hangod zenéjét hallgatva, rohan velem az idő észrevétlen szökik el a magány. Kivagy Te? Egy bennem élő Múzsa? -aki féltve vigyáz rám. Rideg szívem felhevíted, Te vagy - az örök napsugár

More poems by Tamás István

All poems by Tamás István →