Lobban a Tűz

Házak ereszén jégcsapok csüngnek jégvirágos ablakokon megtörnek a fények. Meleg kisszobában lángra kap a remény szerelmes dalt hoz messziről a szél. Kandalló ajtaján fellobban a tűz, parányi könnycsepp, az arcodra gördül. Játszik a fényárnyék kedvesen veled, forgolódsz ágyadban, nem találod helyed. Álmaid szállnak, repülnek messzire, vágyakozásod nem győzi soha semmi le. Szerelmes dalt hoz messziről a szél, sejtelmesen lopakodik közelebb az éj! Merre vagy hol jársz? - kereslek mellettem, ablakom alatt a szél dalol kedvesen. Kandalló ajtaján fellobban a tűz, könnycsepp az arcodról enyémre gördül. Látom a fényben, leomló hajad, érzem tested melegét, ajkam ajkadra tapad. Lobban a tűz! - egyre hevesebben, szerelmem felhevül, remegő testedben!