Érints meg

Gyere, érints meg, emelj az égig, fel a magasba. Vigyél el magaddal, mindenki láthassa. Vigyél el magaddal, oda, ahol senki sem járt még. Ahol egyformák a csillagok, s mindig kék az ég. Hol várnak ránk az angyalok, Tündérek és csodák. Vigyél el magaddal, hol sokkal szebb a világ. Vigyél el messzire, hol zöld a rét, tiszta a folyó. Emelj az égig, fel magasba, hol igaz még a szerelem, igaz még a szó. Ne hagyd, hogy féljek, ha nincs csillag az égen. Hagyd, hogy fürödhessek, a sárga hold fényében. Gyere, és érints meg, emelj az égig, fel magasba. Kapaszkodni szeretnék, a fénylő csillagokba. Vigyél el messzire, ahol tiszta a folyó. Hol igaz még a szerelem, igaz még a szó!

Collection: 
Szerelmes
1975
Tamás István

More from Poet

  • Vágy

    Puha selymes, sejtelmes leplek, zöldalma illatú lágyan ringó keblek. Férfi szívekben fellobban a vágy asszony - illatától mézédes a nász!

  • Tűzvirág

    Kéjt lehel bőrünkre a testünkből el illanó pára, illatozó kisszobánkban mámort rejt a titkot őrző párna. Halk neszezések közt, szerelmünk kiáltva nyög, mint napfényt a szél gyengéden ölelsz, minden összeköt. Óvatos - csendre intett sóhajok, testedben öröm után, önfeledten, megszállottan kutatok...

  • Te vagy

    Te vagy a lét, te vagy az erőm. Te vagy a kezem, a beosztott időm. Te vagy a fáradhatatlan szívem dobbanása, Te vagy a lelkemnek, örök megnyugvása!

  • Te meg Én

    Szemed Kutat! Enyémben keresi a reményt. Érzem szíved gyors dobogását, látom arcodon, fellobbanni a nyughatatlan fényt! Hajad leomlik gyönyörű válladra. Gondolatod fürdeted megfáradt agyamban. Várunk csendesen, akár a szomjazó homokpart. Nem létezhet erő, ami majd visszatart. Úgy vállunk egyé,...

  • Szeretve

    Jó veled, mikor ragyogással rám nevetsz, kezemre teszed - féltő, óvó kezedet. Jó veled, ha megölelsz és simogatsz, s nekem bontod ragyogó rózsaszirmodat. Jó az is, mikor hallgatsz a szívedre, megcsókolsz újra és újra szeretve, nevetve!