• Földiekkel játszó
    Égi tűnemény,
    Istenségnek látszó
    Csalfa vak Remény!
    Kit teremt magának
    A boldogtalan,
    S mint védangyalának
    Bókol úntalan. -
    Síma száddal mit kecsegtetsz?
    Mért nevetsz felém?
    Kétes kedvet mért csepegtetsz
    Még most is belém?
    Csak maradj magadnak!
    Biztatóm valál;
    Hittem szép...

  • Nyílj ki, nyájason mosolygó
    Rózsabimbó, nyílj ki már,
    Nyílj ki: a bokorba bolygó
    Gyenge szellők csókja vár.

    Nyílj ki, gyenge kerti zsenge;
    Hébe nektárt hint terád.
    Szűz nyakadba Flóra gyenge
    Bársonyos palástot ád.

    Ó, miként fog díszesedni
    Véled e parányi kert!
    Ó, hogy óhajtják leszedni
    Rólad ezt a drága szert! -...

  • A hatalmas szerelemnek
    Megemésztő tüze bánt.
    Te lehetsz írja sebemnek,
    Gyönyörű kis tulipánt!

    Szemeid szép ragyogása
    Eleven hajnali tűz,
    Ajakid harmatozása
    Sok ezer gondot elűz.

    Teljesítsd angyali szókkal,
    Szeretőd amire kért:
    Ezer ambrózia csókkal,
    Fizetek válaszodért.

  • Ülj ide mellém s nézzük együtt
    az utat, mely hozzád vezetett.
    Ne törődj most a kitérőkkel,
    én is úgy jöttem, ahogy lehetett.
    Hol van már, aki kérdezett,
    és hol van már az a felelet,
    leolvasztotta a Nap
    a hátamra fagyott teleket.
    Zötyögtette a szívem, de most szeretem
    az utat, mely hozzád vezetett.

  • Úgy vágyna hozzád
    ezer puha szó,
    ezer csudaszó,
    színes, szomorú
    szerelemmel lázadozó.

    Úgy beborítna,
    mint földet az ég,
    mint fénnyel az ég
    a remegő rózsát,
    mely lengve, lobogva ég.

    S meghal mind, mire
    kinyíló ajkamhoz ér,
    mosolygó ajkamhoz ér,
    csomóba alvad,
    mint fagyban a földön a vér.

    ...

  • Gyakorta érzek
    Olyan különös
    Kimondhatatlan
    Valamit -
    Mikor a kezem
    A rózsafáról
    Egy szirmot halkan
    Leszakít,
    Mikor átrezeg
    Egy síró dallam
    Finom húrjain
    A zongorának;
    Mikor szívemben
    Harcokat vívnak
    Hatalmas fénnyel
    Hatalmas árnyak:
    Mikor a szó
    Mire se jó,
    Mikor szemem...

  • A tücsök cirregve fölneszel.
    Testem hűs álmokat iszik.
    Apró csillagos éjtündérek
    a szívemet hozzád viszik.

    Parányi szekérre fektetik,
    pihék, mohák közé, puhán,
    befödik zsenge nefelejccsel
    s lehelnek rá éjfél után.

    Húzzák lassú, nyüzsgő menetben
    - szemükben harmat, áhitat -
    csigák s iszonyú nagy füvek közt,
    a sárga...

  • Ha csiklandozna szerelem csipése,
    mihaszna lány csavarná el fejem,
    háncsból kikelne, hántaná a héjt,
    és mint kisborju piros érintése,
    fakasztana tüdőmből nevetést:
    almát, vizözönt nem félnék sosem
    s tavaszi pörsenést.

    Fiu lesz, vagy lány? eldöntik a sejtek,
    mig hús szilvája hull, akár a láng.
    Ha sarjadzó haj bizsergetni kezd,...

  • Szerelmesek, szerelmesek! Halljátok? Égi dob pereg.
    A búcsuzás, az indulás nagy perce már elérkezett.
    A tevehajcsár jó korán ébren volt, csak egy szót kiván,
    már készen áll a karaván. Ó társaim, ébredjetek!
    A készület sok hangja szól, csengőre csengő válaszol,
    a végtelenbe vándorol s egyenként indul a menet.
    Megfordított gyertyák alatt, ahol a kék...

  • Homokba írtam kedvesem nevét,
    de jött a hullám s rajzom elsöpörte:
    leírtam újra minden betűjét,
    de jött a dagály s munkám eltörölte.
    Hiú ember, hiú vágy - szólt pörölve
    a lány - megfogni a pillanatot,
    hisz magam is így omlok egykor össze
    és nevemmel együtt elpusztulok.
    Tévedsz! - felelte: - híred élni fog,
    ami porba hal, az csak...