Dsida Jenő

  • Emléke visszacsillog
    s olykor arcomra tűz,
    arcomra, mely fakó
    s elmúlt évekbe néz.
    Fényes volt, mint a csillag,
    forró volt, mint a tűz,
    fehér volt, mint a hó
    s édes volt, mint a méz. Még néha visszacsillog,
    de már nem bánt, nem űz,
    ...

  • A tücsök cirregve fölneszel.
    Testem hűs álmokat iszik.
    Apró csillagos éjtündérek
    a szívemet hozzád viszik.

    Parányi szekérre fektetik,
    pihék, mohák közé, puhán,
    befödik zsenge nefelejccsel
    s lehelnek rá éjfél után.

    Húzzák lassú, nyüzsgő...

  • Gyakorta érzek
    Olyan különös
    Kimondhatatlan
    Valamit -
    Mikor a kezem
    A rózsafáról
    Egy szirmot halkan
    Leszakít,
    Mikor átrezeg
    Egy síró dallam
    Finom húrjain
    A zongorának;
    Mikor szívemben
    Harcokat vívnak...

  • Úgy vágyna hozzád
    ezer puha szó,
    ezer csudaszó,
    színes, szomorú
    szerelemmel lázadozó.

    Úgy beborítna,
    mint földet az ég,
    mint fénnyel az ég
    a remegő rózsát,
    mely lengve, lobogva ég.

    S meghal mind, mire
    kinyíló ajkamhoz...