Tündérmenet

by Dsida Jenő

A tücsök cirregve fölneszel. Testem hűs álmokat iszik. Apró csillagos éjtündérek a szívemet hozzád viszik. Parányi szekérre fektetik, pihék, mohák közé, puhán, befödik zsenge nefelejccsel s lehelnek rá éjfél után. Húzzák lassú, nyüzsgő menetben - szemükben harmat, áhitat - csigák s iszonyú nagy füvek közt, a sárga holdvilág alatt.

More poems by Dsida Jenő

All poems by Dsida Jenő →