• Most adá virágom nekem bokrétáját,
    Magához hasonló szerelmes virágát,
    Kiben violáját kötötte rózsáját:
    Úgy tetszik, hogy értem ebből ő akaratját. Viola szép színe mutatja hívségét,
    Rózsa piros volta hozzám nagy szerelmét,
    Fejér rózsa penig mondja tiszta éltét;
    Nézsze mint mutatja bölcs és eszes elméjét! De látom, hogy evvel nemcsak azt jelenti,
    ...

  • Itt, hol e bujdosó csermely
    A bús bükben tévedez,
    S búslakodó énekemmel
    Csak a kőszirt epedez, Megjelensz, ó kegyes lélek!
    Epekedő szívemben,
    S hív kebledbe visszatérek
    Forró képzeletemben. Ha a bús hold sugárai
    A vizeken reszketnek:
    Bágyadt szemem záporai
    Csak téged emlegetnek; Ha a hajnal...

  • A rózsa szép virágszál,
    De tüske szúrdal ágán.
    Ha mézet ád is a méh,
    Fúlánkja néha megcsíp.
    A bor betőlt örömmel
    S mámort okoz gyakorta. Szép vagy te, Lilla, s édes, -
    Vidít kegyes szerelmed;
    De mennyi - ah, de mennyi
    Kín is gyötör miattad!

  • Most jázminos lugasban,
    E nyári hűvös estvén,
    Lillámmal űlök együtt:
    Lillám velem danolgat
    És csókolódva tréfál,
    Míg barna szép hajával
    Zefir susogva játszik. Itt egy üveg borocskát
    A zőld gyepágyra tettem
    És gyenge rózsaszállal
    Száját be is csináltam,
    Amott Anakreonnak
    Kellő danái vannak
    Kaskámba friss eperrel...

  • 1
    Megvoltál bennem már előbb,
    mielőtt megismertelek.
    A képzelet,
    vajon a vágy is csak mélységesebb
    emlékezet? Régóta voltam már veled
    a jövő foglya.
    Mígnem megismerhettelek,
    úgy is, mint a biblia mondja. Igen, csak fölismertelek.
    Minden ragyog;
    otthonian, mégis csodásan,
    mint mikor fölgyullad a villany
    a kéztől...

  • Mert szemben ülsz velem s csak a te arcod látom
    és nincs mellette az enyém,
    ahogyan megszoktam a fotografiákon
    és előszobák tükörén; mert szemben ülsz s csupán rajtad s nem épp úgy rajtam
    látom az idő nyomait
    s önzésem azt hiszi, én a régi maradtam;
    a szívem elfacsarodik. Ha nézne úgy szemem, ahogy huszonöt éve
    s te akkor az...

  • Szeretnélek még egyszer látni
    A kertben, ott a fák alatt,
    Hallgatni édes csevegésed,
    Mint gyermek, úgy örülni véled,
    Szakítva a virágokat.
    Szeretnélek még egyszer látni
    Homályos őszi délután,
    Kandallódnál a karosszéken,
    Ha mintegy elringatva, ébren
    Alszol, s álmodva nézz reám.
    Szeretnélek még egyszer látni,
    Midőn úgy...

  • Midőn a hajnal elveri álmomat,
    S a fény orozva lebben rejtekembe,
    Imádott kedves kép! te tűnsz szemembe,
    S ah, gyúladni érzem régi lángomat. Ez ő! ez ő! kiáltom, s csókomat
    A képnek hányom részegül hevembe.
    Így szólott, így járt, így mozgott, ölembe
    Így sűlyede, elfogván jobbomat. S most ezzel folynak, mint egykor vele,
    A titkos, édes, boldog...

  • S ha ág dobol az üvegen
    és megremeg a nyárfa,
    mintha jönnél lábujjhegyen
    s én ülök várva, várva. S ha tó vizébe kábítón
    a csillagfény aláhull,
    mintha zsongulna száz kínom
    és minden megvidámul. S ha sűrű fellegek közül
    a hold lenéz a földre
    a lelkem benned üdvözül
    és rád gondol örökre.

  • Ábrándjaim derűs világát
    Beárnyékozta szenvedés.
    Hol a nap még szívembe süthet,
    Immár csak egy parányi rés.
    Oda van a tavasz bűbája.
    Ibolya többé nem terem!
    Mégis, mikor te jutsz eszembe,
    Szép májusról zeng énekem. Tavasz volt; édes, szelíd ábránd
    Himbálta ifjú szívemet.
    Örök tavasznak, szerelemnek
    Álmodtam én az életet....