• Tüzes, sajgó seb vagyok, égek,
    Kínoz a fény és kínoz a harmat,
    Téged akarlak, eljöttem érted,
    Több kínra vágyom: téged akarlak.

    Lángod lobogjon izzón, fehéren,
    Fájnak a csókok, fájnak a vágyak,
    Te vagy a kínom, gyehennám nékem,
    Nagyon kívánlak, nagyon kívánlak.

    Vágy szaggatott föl, csók vérezett meg,
    Seb vagyok, tüzes, új kínra...

  • Vad szirttetőn mi ketten
    Állunk árván, meredten,
    Állunk összetapadtan,
    Nincs jajunk, könnyünk, szavunk:
    Egy ingás és zuhanunk.

    Véres hús-kapcsok óvnak,
    Amíg összefonódnak:
    Kékes, reszkető ajkunk.
    Míg csókolsz, nincsen szavunk,
    Ha megszólalsz zuhanunk.

  • Mit? Ámor rózsái után,
    s az előkelő tulipán,
    a barka, jázmin s liliom helyett,
    mely eddig úgy hatott szivedre,
    és olyan büszkén díszítette
    hófehér márvány kebledet
    mit látok, tündéri Clyméne?!
    Hogy vonz a divat mindent bűvkörébe!
    Nem szirmok mámora részegít ezután,
    hanem a szagnélküli dudva,
    melynek levelét porrázúzta...

  • Oly derűs volt a nap, mint homloka szűzleánynak,
    mit nem leptek be még a fájdalom-fellegek.
    Ily napon angyalok halk suttogásai szállnak
    s szellők, hogy a virágok közt énekeljenek.

    Áttetszőn, mint a csipke, nőttek a vízből egyre,
    a tavat bekerítvén, csodás felleg-falak.
    S egy hideg szikla mellett szélverten, dideregve
    orgona-cserje szűkölt,...

  • Engem a Szerelem piros
    lapdával sziven ért, és egy
    szépcipőjü, aranyhajú
    lánnyal játszani hívott.

    Lesbosban született a lány.
    Csak csúfolta fehér fejem,
    s elfutott gonoszul, gonosz
    társnőjére kacsintva.

    Ó dacos szemü drágaság!
    Vágyom rád, de te meg se látsz.
    Fájón rázza gyerek-kezed
    életem zaboláját.

  • Ha sok időnk lenne e földtekén:
    vonakodásod nem rühellném.
    Töprengenék, hol töltsem el veled
    a végtelen szerelmi éveket.
    A Gangesz-parton, hol rubin terem,
    járnál te: én a ködös Humberen
    szenvelgenék. Ha száz év elszaladt,
    felkérnélek: add végre meg magad,
    mire te addig húznád az időt,
    míg megkeresztelkednek a zsidók.
    ...

  • A szemedet, arcod mélységes, sötét szürke tavát
    homlokod havasa alatt, homlokod havát
    elfeledtető fényes nyári szemed szédületét
    szeretem és éneklem e szédület szeretetét.

    Mélységes érctó, érctükör, fémtükör, mesebeli,
    szédülsz, ha belevillansz; ki tudja, mivel van mélye teli?
    Szellemek érctava: drága ércek nemes szellemei
    fémlenek...

  • Csinos vagy, gonddal öltözött,
    mint ünnepélyre érkezők.
    Rizspor felhőz s jó illatok,
    de tudd meg, Hölgyem, bárha sok
    fogásod szinte rejtelem,
    mindez nem illő, szertelen.

    Oly arcra várj, oly szemre less,
    mely egyszerű, s azért kecses.
    Lágy, lenge fürt, bő öltözet:
    e lusta báj százszorta szebb,
    mint ravasz piperéd, hiszen...

  • Ne kérdezd, barátném! mint töltöm időmet,
        S távolléted alatt kedvem miben lelem?
    Tudod, elvesztettem édes enyelgőmet,
        Tudod, magam vagyok, mert te nem vagy velem.

    Lefestem szüretem estvéli óráit,
        Ha már cselédimet nyugodni eresztem,
    És csak alig hallom a vígság lármáit,
        Agg diófám alatt tüzemet gerjesztem.

    Leplembe...

  • A szerelem ösvényére léptünk,
    meleg forró nyár volt!
    Testünket tüzes melegség öntötte el,
    s éreztük a nyári szél,
    enyhe fuvallatát oly kellemes volt!

    Szorosan öleltük egymást,
    s hevesen csókoltuk!
    Szemünkben ott a szenvedély,
    amit senki és semmi nem téphet szét!

    De eljött az idő s menned kell,
    kedvesem most légy erős!...