A szerelem ösvényére léptünk, meleg forró nyár volt! Testünket tüzes melegség öntötte el, s éreztük a nyári szél, enyhe fuvallatát oly kellemes volt! Szorosan öleltük egymást, s hevesen csókoltuk! Szemünkben ott a szenvedély, amit senki és semmi nem téphet szét! De eljött az idő s menned kell, kedvesem most légy erős! Szemeinkben könny fakad, s lassan eleresztjük egymás kezét! És megéreztük, a szerelem első fájdalmát! Szemünkből a könny lecsordult, mert szeretjük egymást!
Mikor megláttalak téged, úgy megszerettelek, mint még senki mást! Gyönyörű szemeiddel el varázsoltál, mosolyod olyan volt nekem, mint a nyári napsugár, s boldogság költözött, szerte szét tépet szívembe! Mégis féltem, féltem a csalódástól, mert úgy szerettelek, mint még senki mást! Az első...
Nem tudom elhinni, nem tudom elhinni, hogy elvesztettem őt! Nem tudom elhinni, hogy nem láthatom őt! Nem tudom elhinni, hogy nem nézhetek rá, s nem tudom elhinni, hogy nem simogat már! Nem tudom elhinni, hogy ennyi az egész! Nem tudom elhinni, hogy így véget ér!
Kedvesem, nélküled az élet félhomály, és sötét mély verem, nélküled én nem is létezem! Kedvesem, olyan vagy nekem mint, az életet adó napsugár, ki nélkül élni nem lehet, hisz belőle fakad az életem! Kedvesem, ha lágy szellő lennék, már ott lennék veled, s óvnám minden léptedet! Kedvesem,...
A csillagokat nézem és csak rád gondolok, aludni nem tudok, inkáb ébren álmodok. Meghasad a szívem hacsak rágondolok, hogy nem lehet meletem akit úgy imádok. Meleg csókod ízét itt őrzőm az ajkamon, azt a pillanatot, míg élek feledni nem fogom.
Csak néhány napnyi boldogság, csak ennyi jutott nekünk! A szerelem mézédes ízét, hisz még alig élveztük, mért van ez így én nem tudom? De két összetört szív, még is találkozott! A fellegekben járva, csak álmodtak róla. Hogy egy napon talán, kéz a kézben járnak. De a sors közbeszólt, s mindennek...
