Vad szirttetőn állunk

Vad szirttetőn mi ketten Állunk árván, meredten, Állunk összetapadtan, Nincs jajunk, könnyünk, szavunk: Egy ingás és zuhanunk. Véres hús-kapcsok óvnak, Amíg összefonódnak: Kékes, reszkető ajkunk. Míg csókolsz, nincsen szavunk, Ha megszólalsz zuhanunk.

Collection: 
1897

More from Poet

  • Nézz, Drágám, kincseimre,
    Lázáros, szomorú nincseimre,
    Nézz egy hű, igaz élet sorsára
    S őszülő tincseimre.

    Nem mentem erre-arra,
    Búsan büszke voltam a magyarra
    S ezért is, hajh, sokszor kerültem
    Sok hajhra, jajra, bajra.

    ...

  • Miért próbál nő vagy szobor
    Lelkemből kiásni téged?
    Elevenek vagy hidegek:
    Ki tudja nekem adni még
    A te egyetlen melegséged?

    Minden csókomban meghalok
    S ajkaidon kelek újra
    Asszony-sirocco száz jöhet:
    Sorvasztó, édes...

  • Téged keresve útján, harcán,
    Milyen bátor, erős szivem volt,
    Milyen muzsikás, milyen harsány.

    Milyen beteg most, milyen vásott:
    Dobbanását nem tartja más, csak
    Te nagy, szerelmes akarásod.

    Ha még egyszer vadul fölzengne,
    ...

  • Simogass csak, olyan jó a kezed,
    megint bucsuzom, megint elveszett
    A gőgös Ady minden dacos gögje.

    Életemen fél-versek szemfedője
    Hazug csókok emléke ajkamon.

    Simogass csak, olyan jó a kezed,
    Úgy bánom már sok ölő, makacs harcom,...

  • Törjön százegyszer százszor-tört varázs:
    Hát elbocsátlak még egyszer, utólszor,
    Ha hitted, hogy még mindig tartalak
    S hitted, hogy kell még elbocsáttatás.
    Százszor-sujtottan dobom, ím, feléd
    Feledésemnek gazdag úr-palástját.
    Vedd...