Az éjjel csókolóztunk,
nem látott senki sem;
bíztunk a csillagokban,
fenn szikráztak fényesen.
De egy csillag lehullott,
s a tengernek beszélt,
tőle egy bárka, attól
egy matróz vette neszét,
ő meg a kedvesének
dalolta másnap el -...
Az éjjel csókolóztunk, De egy csillag lehullott, ő meg a kedvesének |
Hol mint kígyó, lopakodik, violaillatként repül, Hegedű húrján sír-... |
Még most is látom a kezét Még egyre látom csöpp kezét: |
Karját markoltam én, nem bírt velem, Azt hitte, fáj, ha megharap? de nem, Oly enyhe, kellemes volt, élvezet, |
Cotswold ma kék mosolygás, Csodák a nők bokái, |
Ámor, fehérré s vörössé ne tedd Amit szépségnek érzünk, semmi más, |
Egész szerelmem annyi volt csak: És én úgy őrzöm e mosolygást, |
A szeme kék, a haja gesztenye, Már rég előttem ül, álmodozik, |
Ó, asszonyom, nem önt szeretem én, A kedvesem ott él Kínába kinn; |
Olyan a szerelem, mint a gyöngyszemű harmat, Ne, ne hajolj reá, bárhogy vonz e merész láng, |