Ábránd

Szerelmedért Feldúlnám eszemet És annak minden gondolatját, S képzelmim édes tartományát; Eltépném lelkemet Szerelmedért.

Szerelmedért Fa lennék bérc fején, Felölteném zöld lombozatját, Eltűrném villám s vész haragját, S meghalnék minden év telén Szerelmedért.

Szerelmedért Lennék bérc-nyomta kő, Ott élnék földalatti lánggal, Kihalhatatlan fájdalommal, És némán szenvedő, Szerelmedért.

Szerelmedért Eltépett lelkemet Istentől újra visszakérném, Dicsőbb erénnyel ékesíteném, S örömmel nyújtanám neked Szerelmedért.