Ábránd

by Vörösmarty Mihály (1800–1855) Szerelmes

Szerelmedért
Feldúlnám eszemet
És annak minden gondolatját,
S képzelmim édes tartományát;
Eltépném lelkemet
Szerelmedért.

Szerelmedért
Fa lennék bérc fején,
Felölteném zöld lombozatját,
Eltűrném villám s vész haragját,
S meghalnék minden év telén
Szerelmedért.

Szerelmedért
Lennék bérc-nyomta kő,
Ott élnék földalatti lánggal,
Kihalhatatlan fájdalommal,
És némán szenvedő,
Szerelmedért.

Szerelmedért
Eltépett lelkemet
Istentől újra visszakérném,
Dicsőbb erénnyel ékesíteném,
S örömmel nyújtanám neked
Szerelmedért.

More poems by Vörösmarty Mihály

Éj És Csillag

Éj vagyok, te csillag,
Fényes és hideg,
Én setét a bútól …
A Szeretők

Álmodom én, nem aluszom,
Gyönyörűség minden gondom;
Rózsám keze fejem alja, …
Laurához

Rád nézek, mert szeretlek,
Rád nézek, mert gyülölsz;
Míg bájaid veszélyes …
Acte de foi

SJOZAT (Acte de Foi)
Sois inébranlablement fidèle à ta patrie, ô Magyar ! Maintenant ton berceau, et plus tard ta tombe, elle te protège et elle t’ensevelit.
Dans l’univers immense il n’y a pas de place pour toi en dehors d’elle ; que la main du sort te bénisse ou te frappe, c’est ici que tu dois…