Éj És Csillag
Éj vagyok, te csillag, Fényes és hideg, Én setét a bútól S vágy miatt beteg.
Általad homályom Fájva összereng, Míg fölötte arcod Istensége leng.
Szép sugáraidtól El nem alhatom, Mégis éber kínnal Hozzád álmodom;
Fel kivánom vinni Amit rejt a hit, A föld gyermekének Édes titkait,
Mit nem esküdött szó, Nem sugott ajak, Amit bánat és éj Gondolhattanak.
Fel kivánom vinni Gyászos arcomat, Hogy világosabb légy Árnyékom miatt.
S mint inkább leendek Bútól fekete, Annyival dicsőbben Kezdj ragyogni te.
El kivánok veszni Fényben általad: Érezzem csak egyszer, Egyszer lángodat.