Piros száj

Égő szalag Egy kisded száj határain, Édes szavak s csókok révpartjain, Oh szűz ajak! Mi haszna vagy piros, Ha meg nem csókolhatlak? Miért kivánatos Ha el nem foglalhatlak? Szamóca is piros S a gyermek szereti Piroslik a bor is S illatja mennyei; Pirúl a hajnal is S a rózsa keble láng: Vadásznak az mi kéj, S ez mint mosolyg reánk! Van vérszín drágakő, Van bársony is veres, Mit embercsontokon Sok büszke szív keres. Én másnak meghagyok Akármi örömet, Szamócát, drágakőt, Rózsát s ki mit szeret. Miattam tartsa meg Király vérbíborát, Helyettem költse el A jó bort jó barát: Nekem rajtad derűl Ébresztő hajnalom, Te vagy, miért vivok, Királyi bíborom. Mikor jön a nap el Betölt reményivel, Midőn nem álmodom S azt mondhatom: "Oh szűz ajak! Szedém rózsáidat, Érzettem lángodat, Csókoltalak!"