Laurához

Rád nézek, mert szeretlek, Rád nézek, mert gyülölsz; Míg bájaid veszélyes Dacával meg nem ölsz. Rád nézek, mert gyönyört ád Szemlélnem arcodat; Rád nézek, mert öröm lesz Meghalnom általad. Rád nézek, mert talán még, Egy kisded percre bár, Gyülölség és szerelmünk Cserében visszajár. Még akkor érzenéd csak Mi a szívgyötrelem, A mostohán viszonzott, A gyűlölt szerelem. Még akkor sínlenéd csak Kegyetlenségedet, S nem hagynád ennyi kín közt Elveszni lelkemet.

Collection: 
1820

More from Poet

  • Álmodom én, nem aluszom,
    Gyönyörűség minden gondom;
    Rózsám keze fejem alja,
    Szíve szívem nyúgodalma.

    Micsoda fény az a csillag?
    Talán a hajnali csillag,
    Szeretőket összehozó,
    Szeretőket elválasztó.

    Kelj fel, rózsám, ne...

  • Szerelmedért
    Feldúlnám eszemet
    És annak minden gondolatját,
    S képzelmim édes tartományát;
    Eltépném lelkemet
    Szerelmedért.

    Szerelmedért
    Fa lennék bérc fején,
    Felölteném zöld lombozatját,
    Eltűrném villám s vész...

  • Égő szalag
    Egy kisded száj határain,
    Édes szavak s csókok révpartjain,
    Oh szűz ajak!
    Mi haszna vagy piros,
    Ha meg nem csókolhatlak?
    Miért kivánatos
    Ha el nem foglalhatlak?
    Szamóca is piros
    S a gyermek szereti...

  • Szállj le, szállj le, szép arany pillangó,
    Kebelemre szállj le, kis csapongó!
    A mezőnek én vagyok virága,
    Kikeletnek zsenge ifju ága.
    S égek érted belső fájdalommal,
    Mely szivemből könyet és fohászt csal.
    És fohászom illat a szelekben...

  • Éj vagyok, te csillag,
    Fényes és hideg,
    Én setét a bútól
    S vágy miatt beteg.

    Általad homályom
    Fájva összereng,
    Míg fölötte arcod
    Istensége leng.

    Szép sugáraidtól
    El nem alhatom,
    Mégis éber kínnal
    ...