II
Der Tag beginnt sich kaum zu lichten;
»Heut sei im Glauben stark wie nie
und geh mit Gott an deine Pflichten:
Es ist ein Fall von Diphtherie ...«
Sie pflegt und küßt den kleinen Kranken,
und doch packt ihn der Tod beim Hals ...
Spät rafft sie auf sich, heimzuwanken,
erfröstelnd in den Schutz des Schals.
Als man vorbei beim Kloster gestern
den Kleinen trug ins Bett von Lehm,
klang aus der ›Kirche von den Schwestern‹
ganz leis ein Totenrequiem ...
|
Ez ablakom itt. Lágyan ébredtem és kevély lengésbe vitt a vágyam. Hol életem s az ágyam s hol kezdődik az éj? Úgy rémlik, ez a friss táj én volnék, szerteszét; áttetsző, mint a kristály, mély, néma és setét. A csillag millióit fognám magamba én; oly nagy szivem s vivódik; el is ereszteném Azt,... |
Mint tartsam az én lelkem, hogy ne érjen a te lelkedhez? Mint emeljem innen más dolgokhoz fölötted, észrevétlen? Jaj, csak lehetne a homályba vinnem, rég elveszett magányba, a sötétben, hol elhagyottan néma-tompa csend ül s nem zeng a táj, ha mélyem mélye pendül. De az, ami megérint téged, engem... |
Tel cheval qui boit à la fontaine, autant de variations de la vie qui s'apaise, |
Reste tranquille, si soudain Tu offriras ta rude nourriture |
|
Combien a-t-on fait aux fleurs Les astres sont tous confus notre humeur variable... |
