"Hol a hazád, mondd, madár!
s este milyen tanya vár?
Milyen fészek, milyen lomb?
Ó te rétek dísze, mondd!"
"Áll egy szép fa társtalan:
ott busúlok egymagam.
Hajnal issza könnyemet,
este nem hoz örömet."
"Én meg téged kivánlak,
kincse-hangja a nyárnak;
nappal erdőn kószálok,
éjszaka sirdogálok."
"Énérettem...
Ne kérdezd, barátném! mint töltöm időmet,
S távolléted alatt kedvem miben lelem?
Tudod, elvesztettem édes enyelgőmet,
Tudod, magam vagyok, mert te nem vagy velem.
Lefestem szüretem estvéli óráit,
Ha már cselédimet nyugodni eresztem,
És csak alig hallom a vígság lármáit,
Agg diófám alatt tüzemet gerjesztem.
Leplembe...
A szerelem ösvényére léptünk,
meleg forró nyár volt!
Testünket tüzes melegség öntötte el,
s éreztük a nyári szél,
enyhe fuvallatát oly kellemes volt!
Szorosan öleltük egymást,
s hevesen csókoltuk!
Szemünkben ott a szenvedély,
amit senki és semmi nem téphet szét!
De eljött az idő s menned kell,
kedvesem most légy erős!...
Virrad már a reggel, milyen szép is lenne,
ha a rózsám, az ágyamba lenne!
Gyönyörű szép szemét lágyan meg csókolnám,
bársonyos keblére fejem lehajtanám!
Most ébredtem épp fel, szomorúan néztem,
csak egy álom, csak egy álom kísért minden egyes éjjel!
Csak néhány napnyi boldogság,
csak ennyi jutott nekünk!
A szerelem mézédes ízét,
hisz még alig élveztük,
mért van ez így én nem tudom?
De két összetört szív,
még is találkozott!
A fellegekben járva,
csak álmodtak róla.
Hogy egy napon talán,
kéz a kézben járnak.
De a sors közbeszólt,
s mindennek vége.
...
A csillagokat nézem és csak rád gondolok,
aludni nem tudok, inkáb ébren álmodok.
Meghasad a szívem hacsak rágondolok,
hogy nem lehet meletem akit úgy imádok.
Meleg csókod ízét itt őrzőm az ajkamon,
azt a pillanatot, míg élek feledni nem fogom.
Kedvesem, nélküled az élet félhomály, és sötét mély verem,
nélküled én nem is létezem!
Kedvesem, olyan vagy nekem mint, az életet adó napsugár, ki nélkül élni nem lehet,
hisz belőle fakad az életem!
Kedvesem, ha lágy szellő lennék, már ott lennék veled, s óvnám minden léptedet!
Kedvesem, nélküled az élet gyötrelem, nélküled nincs napsugár,
s nincs a...
Nem tudom elhinni,
nem tudom elhinni,
hogy elvesztettem őt!
Nem tudom elhinni,
hogy nem láthatom őt!
Nem tudom elhinni,
hogy nem nézhetek rá,
s nem tudom elhinni,
hogy nem simogat már!
Nem tudom elhinni,
hogy ennyi az egész!
Nem tudom elhinni,
hogy így véget ér!
Mikor megláttalak téged,
úgy megszerettelek,
mint még senki mást!
Gyönyörű szemeiddel el varázsoltál,
mosolyod olyan volt nekem,
mint a nyári napsugár,
s boldogság költözött,
szerte szét tépet szívembe!
Mégis féltem, féltem a csalódástól,
mert úgy szerettelek, mint még senki mást!
Az első érintésed, az első csókod,
...
Földiekkel játszó
Égi tűnemény,
Istenségnek látszó
Csalfa vak Remény!
Kit teremt magának
A boldogtalan,
S mint védangyalának
Bókol úntalan. -
Síma száddal mit kecsegtetsz?
Mért nevetsz felém?
Kétes kedvet mért csepegtetsz
Még most is belém?
Csak maradj magadnak!
Biztatóm valál;
Hittem szép...
