Úgy szerettelek meg mint még senki mást

Mikor megláttalak téged, úgy megszerettelek, mint még senki mást! Gyönyörű szemeiddel el varázsoltál, mosolyod olyan volt nekem, mint a nyári napsugár, s boldogság költözött, szerte szét tépet szívembe! Mégis féltem, féltem a csalódástól, mert úgy szerettelek, mint még senki mást! Az első érintésed, az első csókod, számomra olyan volt, mint a mennyország! Mégis féltem, mert úgy szerettelek, mint még senki mást! Mit teszel velem, te édes kicsi lány, teljesen megbolondítottál! Mégis félek, félek mert megbolondítottál, s ennyit mondtál, ha nem te, majd valaki más! S itt az újabb csalódás, pedig úgy megszerettelek, mint még senki mást!