• Oly évszakhoz hasonlíts, ha a fákon
    már nincs, vagy csak teng-leng a sárga lomb,
    mint romtemplom didergő karzatán, hol
    nemrég édes madárkórus dalolt.
    Nézz engem, mint nyugati szemhatáron
    foszló alkonypírt, mikor a setét
    éji lassú-lassan csukja le az álom
    szemhéját, mint koporsó fedelét.
    Lásd bennem a már-már húnyó lidércet,
    ki...

  • Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
    s tavaszi zápor fűszere a földnek;
    lelkem miattad örök harcban él,
    mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;
    csupa fény és boldogság büszke elmém,
    majd fél: az idő ellop, eltemet;
    csak az enyém légy, néha azt szeretném,
    majd, hogy a világ lássa kincsemet;
    arcod varázsa csordultig betölt,
    s egy...

  • Úrnőm szeme nem nap, sehogyse; rőt
    ajkánál a rőt koráll ragyogóbb.
    Fehér a hó? Az ő keble sötét.
    Drót a haj? A haja fekete drót.
    Láttam rózsát, fehéret s pirosat,
    de az ő arcán bizony sohase;
    s némely párfőm gyönyöre csábosabb,
    mint amilyen úrnőm lehellete.
    Szivesen hallgatom - de tudom, a
    muzsikaszó sokkal zengzetesebb;
    ...

  • Gyűlölj ha akarsz; ha valaha, most;
    most, míg a világ célomban keresztez,
    társulj csak a balsorshoz, és taposs,
    ha talpra álltam, ne nyomj a kereszthez:
    jaj, ne utóvéd légy, ha már szivem
    átúszott romjain, s a gyászt legyőzte;
    elszánt csatába most kezdj ellenem,
    ne hozz esős reggelt a szeles éjre.
    Ha el akarsz hagyni, hagyj el azonnal,...

  • Honnan származott az égő
    Szerelemnek szép virága?
    Nyíló szirma úgy piroslik,
    Mintha vérbe volna mártva.

    Éjjelenként mért sóhajtoz
    Olyan hosszan, olyan mélyen?
    Hisz boldogság és öröm van
    Festve csillogó szinében!

    Midőn parlagrózsa szivét
    Fénysziromnak gyilka érte,
    Mely szerelemtől piroslott:
    Földre omlott drága vére.

    És...

  • Örömet nem nyújt az élet,
    Csak tenálad, csak tevéled!
    Mint buborék széjjelpattan,
    Ha osztályos nem vagy abban!
    Az ég és föld bús, kietlen,
    S ami rá van rakva ékül:
    A boldogság gyötrő álom
    Lenne nékem nálad nélkül!

    Ha szememnek könyje csordul:
    Elveszesz te bánatombul!
    Megkönnyíted a keresztet,
    Melyet a sors rám eresztett!
    ...

  • Hetedhét országban
    Nem találtam mását,
    Szeretem szép, beteg,
    Csengő kacagását,
    De nagyon szeretem.

    Szeretem, hogy elbújt.
    Erős, nagy voltomban,
    Szeretem hibáit
    Jóságánál jobban,
    De nagyon szeretem.

    Szeretem fölséges
    Voltomat e nászban
    S fényes biztonságom
    Valakiben, másban,
    De nagyon szeretem.

  • Előttünk már hamvassá vált az út,
    És árnyak teste zuhant át a parkon,
    De még finom, halk sugárkoszorút
    Font hajad sötét lombjába az alkony:
    Halvány, szelíd és komoly ragyogást,
    Mely már alig volt fények földi mása,
    S félig illattá s csenddé szűrte át
    A dolgok esti lélekvándorlása.

    Illattá s csenddé. Titkok illata
    Fénylett hajadban s béke...

  • A vén ligetben jártunk mi ketten,
    Aludt a tölgy, a hárs, a nyár;
    Hozzám simult félőn, ijedten,
    S éreztem: nem a régi már.
    Sebten suhantunk, halk volt a hangunk,
    S csendes volt a szivünk nagyon,
    És mégis csókba forrt az ajkunk
    Azon a sápadt alkonyon.

    Kezéből a fűre, könnyesen, gyűrve
    Lehullott egy csöpp csipke-rom,
    Fehéren és halkan...

  • Igen, ez csak vers: lim-lom, szép szemét,
    Játék, melyet a halk gyermek, a Vágy
    Faragcsál, s olykor lustán félbehágy,
    S merengni húnyja álmatag szemét.

    Most ezt faragta: kis szonett, setét
    Szavakból ácsolt bús ébenfa-ágy.
    S ráfekteti gyengéden gyenge, lágy
    Szerelmem holt, virágos tetemét.

    Pihenj, szerelmem! nézzenek a boldog
    Élők, mint...