Esti sugárkoszorú

Előttünk már hamvassá vált az út,
És árnyak teste zuhant át a parkon,
De még finom, halk sugárkoszorút
Font hajad sötét lombjába az alkony:
Halvány, szelíd és komoly ragyogást,
Mely már alig volt fények földi mása,
S félig illattá s csenddé szűrte át
A dolgok esti lélekvándorlása.

Illattá s csenddé. Titkok illata
Fénylett hajadban s béke égi csendje,
És jó volt élni, mint ahogy soha,
S a fényt szemem beitta a szivembe:
Nem tudtam többé, hogy te vagy-e te,
Vagy áldott csipkebokor drága tested,
Melyben egy isten szállt a földre le,
S lombjából felém az ő lelke reszket?

Igézve álltam, soká, csöndesen,
És percek mentek, ezredévek jöttek -
Egyszerre csak megfogtad a kezem,
S alélt pilláim lassan felvetődtek,
És éreztem: szivembe visszatér
És zuhogó, mély zenével ered meg,
Mint zsibbadt erek útjain a vér,
A földi érzés: mennyire szeretlek!

Collection: 
1906

More from Poet

  • Forró és száraz volt az este,
    Zengő üvegből volt a teste,

    S a törleszkedő, illatos fák
    Lágy lombja csupa villamosság.

    Ideges, szikrás alkonyatban
    Állottam ifjan és riadtan.

    És hallgattam, mintha zuhogva
    Valami vak malom zokogna.

    Égő agyam alatt...

  • Rád gondoltam délután,
    Fönn az arany nap sütött
    S lehúnyt szemhélyaimon
    Rózsaszínnel átütött.

    Fáradt arcom szeliden
    Tüzesítette a fény
    S szemlehúnyva a szokott
    Utazásra vártam én,

    Arra, mikor-halk hajó
    Titokzatos tengeren,-
    ...

  • Magam vagyok.
    Nagyon.
    Kicsordúl a könnyem.
    Hagyom.
    Viaszos vászon az asztalomon,
    Faricskálok lomhán egy dalon,
    Vézna, szánalmas figura, én.
    Én, én.
    S magam vagyok a föld kerekén.

  • Szeretsz?
    Mért sírod el magad, mikor suttogva mondod,
    S ezek a kicsi finomka dombok
    Mért játszanak földrengést az ujjaim alatt?
    Szeretsz?
    Nézd, zavart, ijedt mosolyomon át,
    Most megérezheted, ha akarod,
    Hogy meghatódtam, hogy sírok bévül, hogy friss...

  • Elmondom az égnek,
    elmondom miért nem látom kéknek,
    tengerek tükrének kristályos csalfa képét,
    megcsillanó hegyek ormainak hófödte bércét...
    Elmondom mert hallgatnom tovább nem szabad,
    szívem dobogja ajkamra a szavakat,
    míg lelkem hall távoli angyali hívó...