• Ha eljövend a búcsuóra,
    Ha majd e szív végsőt dobog,
    A percben, mely létem kioltja,
    Majd akkor is rád gondolok. És jól tudom, előre látom,
    Mi bú, öröm van itt ezen
    S az ismeretlen tulvilágon:
    Egyszerre mind átérezem.
    Eszembe jut majd minden átok,
    Mind, ami történt s ami nem;
    Mely felgyujtotta a világot,
    Mást üdvözitvén, az "...

  • Mi hátra volt még, elkövetkezett.
    E földi létben gyász sorunk betölt.
    Találkozunk - irgalmas végezet! -
    Utolszor, egyszer még, a - sír előtt.
    Hittem, hogy lesz idő, midőn megösmersz
    S helyet cserél bennünk a fájdalom;
    És folyni látom, majd ha már késő lesz,
    A megbánásnak könnyét arcodon. Mert amit én vesztettem, óriás,
    Hozzá az ég adott...

  • Szép nyári éj. A parkban ültünk.
    A mennybolt ragyogott fölöttünk.
    Sürű jegenyesor, platán
    Csoport nézett le ránk középen,
    Nyugalma, csöndje fönségében
    Sötéten, mint a Notredame. Az égi tündöklő betűkben
    Sokáig némán elmerülten
    Kutattuk sorsunk titkait.
    Hogy vaj mi rend, mi törvény ottan,
    Az-e, vagy más a csillagokban,
    Mint...

  • Nos, vége! s bármily fájó íz is,
    úgy fáj-e, mint hivém?
    Ejh! jójszakát cseveg a csíz is
    már a tornác ivén!

    A szőlők ifjú rügye pelyhes,
    így láttam én ma még,
    de holnap mind pattanva kelyhes
    - s lásd, minden szín kiég...

    Drágám, hát ránk is ily sors vár! - óh
    nyúljak kezed után?
    S barát legyek? csak barát már? - jó!
    de annak is...

  • Tenger és alkonyég között
    a szerelem hozzámszökött.
    Örömre bú jött, napra éj,
    a hosszú vágyra kurta kéj,
    s óh, szerelem, reád mi jött
    tenger és tengerpart között!

    Tenger és kikötő között
    az édesből keserű lett,
    a vágyból könny, a könnyből láng,
    holt kéjből új vágy, új fulánk:
    s a szerelem így font-kötött
    a tenger és homok...

  • Mondd újra s újra mondd és újra mondd,
    hogy szeretsz! Bár az ismételt szavak
    kakukknótához hasonlítanak,
    emlékezz rá, hogy se mező, se domb
    nincs kakukknóta nélkül, ha a lomb
    újul tavasszal s kizöldül a mag.
    Egyszeri szó, mint szellem hangja, vak
    sötétben zeng el és kétség borong
    nyomában. Ismételd...szeretsz... Ki fél,
    hogy a rét túl sok...

  • Csitt, csitt! Csöndbe tipegj, kedvesem az éjben!
    Alszik az egész ház, de leselkedik rád,
    édes Izabellám, a kopasz féltékeny,
    hiába is húztad fejére a sipkát -
    hiába siklasz úgy, mint hajnali tündér,
    mely táncol a habon, ezüst vízgyűrűknél.
    Csitt, csitt! Félve emeld könnyű lábaidat!
    Egy nesz, vagy annyi se, s a kopasz fölriad.

    A levél se rezzen,...

  • Mikor először tűnt elém,
    drága volt, mint egy tünemény,
    kit azért küldött életem,
    hogy egy perc dísze ő legyen.
    Szeme mint alkony csillaga;
    s az alkony hozzá a haja:
    csak ennyi benne az, ami
    nem májusi és hajnali.
    Vidám kép, édes könnyűség:
    meglep, megállít és kísért.

    De többször látva: látomány
    volt ő, és mégis földi lány....

  • Szerettelek téged
    Hajnalhasadáskor, -
    Harmatos hajnalon,
    Rózsapiruláskor,
    El is feledtelek
    Első kakasszóra,
    Mindennap feledlek, -
    Máig is temetlek
    Azóta, azóta
    Meggyászoltalak én,
    Pillangós ruhába
    Sirattalak minden
    Hangos kacagásba, -
    Pénteken pirosba,
    Szombaton fehérbe, -
    Ma is gyászollak tán,
    ...

  • Az asszony víg, dalos volt, - kacaja,
    Mint hajnalidőn gerlice szava,
    Felhangzott szüntelen.
    A férfi nézte és ámulva szólt:
    - Lám! Azelőtt ilyen szép sose volt, -
    Én így nem ismerem!

    Továbbment. S hogy talált egy szőke lányra,
    Leült mellé és súgva magyarázta,
    Hogy "mi a szerelem?"
    Mikor füléhez hajlott mosolyogva,
    Az asszony ránézett...