Az elveszett kedves

Nos, vége! s bármily fájó íz is, úgy fáj-e, mint hivém? Ejh! jójszakát cseveg a csíz is már a tornác ivén! A szőlők ifjú rügye pelyhes, így láttam én ma még, de holnap mind pattanva kelyhes - s lásd, minden szín kiég... Drágám, hát ránk is ily sors vár! - óh nyúljak kezed után? S barát legyek? csak barát már? - jó! de annak is jut ám egy nézés, ében fénnyel villanó! - Szivem hadd őrzi görcsösen - s hangod, mely ujjong: hulljon még a hó! - lelkemből nem múl sohasem! De szóm nem lesz hőbb, mint illik s szokás, csak tán csöppnyit puhább, s csak úgy fogom kezed, mint bárki más, csak tán picinyt tovább...