Tenger és alkonyég között

Tenger és alkonyég között
a szerelem hozzámszökött.
Örömre bú jött, napra éj,
a hosszú vágyra kurta kéj,
s óh, szerelem, reád mi jött
tenger és tengerpart között!

Tenger és kikötő között
az édesből keserű lett,
a vágyból könny, a könnyből láng,
holt kéjből új vágy, új fulánk:
s a szerelem így font-kötött
a tenger és homok között.

Tenger és napnyugat között
egy órát köztünk font-kötött,
de már suhant is, fürge láb,
a tegnapok után tovább
az arany vízen; jött s szökött
tenger és tengerhab között.

S tenger fölött és part alatt
minden vágy meghalt, elszunnyadt.
Az első csillag látta, míg
kettőnk egy lett; a második
csak engem látott magamat,
tenger fölött és part alatt...

Collection: 
Szerelmes
Translator: 
Babits Mihály
1857
Algernon Charles Swinburne

More from Poet

  • Tenger és alkonyég között

    Tenger és alkonyég között
    a szerelem hozzámszökött.
    Örömre bú jött, napra éj,
    a hosszú vágyra kurta kéj,
    s óh, szerelem, reád mi jött
    tenger és tengerpart között!

    Tenger és kikötő között
    az édesből keserű lett,
    a vágyból könny, a könnyből láng,...

  • Nocturne

    La nuit écoute et se penche sur l'onde
    Pour y cueillir rien qu'un souffle d'amour ;
    Pas de lueur, pas de musique au monde,
    Pas de sommeil pour moi ni de séjour.
    Ô mère, ô Nuit, de ta source profonde
    Verse-nous, verse enfin l'oubli du jour.

    Verse l'oubli de l'...

  • Nephelidia

    From the depth of the dreamy decline of the dawn through a notable nimbus of nebulous noonshine, Pallid and pink as the palm of the flag-flower that flickers with fear of the flies as they float, Are they looks of our lovers that lustrously lean from a marvel of mystic miraculous moonshine,...

  • On the Monument erected to Mazzini at Genoa

    Italia, mother of the souls of men, Mother divine, Of all that served thee best with sword or pen, All sons of thine, Thou knowest that here the likeness of the best Before thee stands: The head most high, the heart found faithfulest, The purest...

  • On the Death of Thomas Carlyle and George Eliot

    Two souls diverse out of our human sight Pass, followed one with love and each with wonder: The stormy sophist with his mouth of thunder, Clothed with loud words and mantled in the might Of darkness and magnificence of night; And one whose eye could smite the night in sunder, Searching if light...