• Igen, ez csak vers: lim-lom, szép szemét,
    Játék, melyet a halk gyermek, a Vágy
    Faragcsál, s olykor lustán félbehágy,
    S merengni húnyja álmatag szemét.

    Most ezt faragta: kis szonett, setét
    Szavakból ácsolt bús ébenfa-ágy.
    S ráfekteti gyengéden gyenge, lágy
    Szerelmem holt, virágos tetemét.

    Pihenj, szerelmem! nézzenek a boldog
    Élők, mint...

  • Elmondom az égnek,
    elmondom miért nem látom kéknek,
    tengerek tükrének kristályos csalfa képét,
    megcsillanó hegyek ormainak hófödte bércét...
    Elmondom mert hallgatnom tovább nem szabad,
    szívem dobogja ajkamra a szavakat,
    míg lelkem hall távoli angyali hívó hangokat...
    Mennem kell, s merek-e lépni vissza nem vágyó lépteket,
    hisz tudom csak a távol...

  • Szeretsz?
    Mért sírod el magad, mikor suttogva mondod,
    S ezek a kicsi finomka dombok
    Mért játszanak földrengést az ujjaim alatt?
    Szeretsz?
    Nézd, zavart, ijedt mosolyomon át,
    Most megérezheted, ha akarod,
    Hogy meghatódtam, hogy sírok bévül, hogy friss lombkoronák
    Zúgása csapta meg egyszerre a fülem,
    S hogy mit daccal és gőggel zártam kívülem...

  • Magam vagyok.
    Nagyon.
    Kicsordúl a könnyem.
    Hagyom.
    Viaszos vászon az asztalomon,
    Faricskálok lomhán egy dalon,
    Vézna, szánalmas figura, én.
    Én, én.
    S magam vagyok a föld kerekén.

  • Rád gondoltam délután,
    Fönn az arany nap sütött
    S lehúnyt szemhélyaimon
    Rózsaszínnel átütött.

    Fáradt arcom szeliden
    Tüzesítette a fény
    S szemlehúnyva a szokott
    Utazásra vártam én,

    Arra, mikor-halk hajó
    Titokzatos tengeren,-
    Fekvöszékem útrakél
    S lázam sodrán ring velem

    Felelötlen, gyönyörü
    Fantázia-tájakig,...

  • Forró és száraz volt az este,
    Zengő üvegből volt a teste,

    S a törleszkedő, illatos fák
    Lágy lombja csupa villamosság.

    Ideges, szikrás alkonyatban
    Állottam ifjan és riadtan.

    És hallgattam, mintha zuhogva
    Valami vak malom zokogna.

    Égő agyam alatt a mélyben
    A szívem zakatolt az éjben.

    A vérem titokzatos árja
    Hajtotta bennem...

  • Éj vagyok, te csillag,
    Fényes és hideg,
    Én setét a bútól
    S vágy miatt beteg. Általad homályom
    Fájva összereng,
    Míg fölötte arcod
    Istensége leng. Szép sugáraidtól
    El nem alhatom,
    Mégis éber kínnal
    Hozzád álmodom; Fel kivánom vinni
    Amit rejt a hit,
    A föld gyermekének
    Édes titkait, Mit nem esküdött szó,
    Nem...

  • Szállj le, szállj le, szép arany pillangó,
    Kebelemre szállj le, kis csapongó!
    A mezőnek én vagyok virága,
    Kikeletnek zsenge ifju ága.
    S égek érted belső fájdalommal,
    Mely szivemből könyet és fohászt csal.
    És fohászom illat a szelekben,
    Gyenge harmat a könyű szememben.
    Szállj le, szállj le, szép arany pillangó,
    Kebelemre szállj le,...

  • Égő szalag
    Egy kisded száj határain,
    Édes szavak s csókok révpartjain,
    Oh szűz ajak!
    Mi haszna vagy piros,
    Ha meg nem csókolhatlak?
    Miért kivánatos
    Ha el nem foglalhatlak?
    Szamóca is piros
    S a gyermek szereti
    Piroslik a bor is
    S illatja mennyei;
    Pirúl a hajnal is
    S a rózsa keble láng:
    Vadásznak az...

  • Szerelmedért
    Feldúlnám eszemet
    És annak minden gondolatját,
    S képzelmim édes tartományát;
    Eltépném lelkemet
    Szerelmedért. Szerelmedért
    Fa lennék bérc fején,
    Felölteném zöld lombozatját,
    Eltűrném villám s vész haragját,
    S meghalnék minden év telén
    Szerelmedért. Szerelmedért
    Lennék bérc-nyomta kő,
    Ott élnék...