Az éjjel csókolóztunk,
nem látott senki sem;
bíztunk a csillagokban,
fenn szikráztak fényesen.
De egy csillag lehullott,
s a tengernek beszélt,
tőle egy bárka, attól
egy matróz vette neszét,
ő meg a kedvesének
dalolta másnap el -...
|
|
A szeme kék, a haja gesztenye, Már rég előttem ül, álmodozik, |
Ó, asszonyom, nem önt szeretem én, A kedvesem ott él Kínába kinn; |
Olyan a szerelem, mint a gyöngyszemű harmat, Ne, ne hajolj reá, bárhogy vonz e merész láng, |
|
Forrás folyóba ömlik, A hegy csókolva tör égbe, |
A szerelem, a szerelem, Őrizem az apám nyáját, Telerakta édesanyám |
Szerelem, szerelem, Elmegyek az ácshoz, |
Honnan származott az égő Éjjelenként mért sóhajtoz Midőn parlagrózsa szivét |
|
Ábrándjaim derűs világát |