Schlaflied - Rainer Maria Rilke

SCHLAFLIED

Einmal wenn ich dich verlier,
wirst du schlafen können, ohne
daß ich wie eine Lindenkrone
mich verflüstre über dir?

Ohne daß ich hier wache und
Worte, beinah wie Augenlider,
auf deine Brüste, auf deine Glieder
niederlege, auf deinen Mund.

Ohne daß ich dich verschließ
und dich allein mit Deinem lasse,
wie einen Garten mit einer Masse
von Melissen und Sternanis.

Collection:

German

1918

Rainer Maria Rilke

More from Poet

Szerelmes lány Ez ablakom itt. Lágyan ébredtem és kevély lengésbe vitt a vágyam. Hol életem s az ágyam s hol kezdődik az éj? Úgy rémlik, ez a friss táj én volnék, szerteszét; áttetsző, mint a kristály, mély, néma és setét. A csillag millióit fognám magamba én; oly nagy szivem s vivódik; el is ereszteném Azt,...	Szerelmes dal Mint tartsam az én lelkem, hogy ne érjen a te lelkedhez? Mint emeljem innen más dolgokhoz fölötted, észrevétlen? Jaj, csak lehetne a homályba vinnem, rég elveszett magányba, a sötétben, hol elhagyottan néma-tompa csend ül s nem zeng a táj, ha mélyem mélye pendül. De az, ami megérint téged, engem...	Tel cheval qui boit à la fontaine Tel cheval qui boit à la fontaine, telle feuille qui en tombant nous touche, telle main vide, ou telle bouche qui nous voudrait parler et qui ose à peine -, autant de variations de la vie qui s'apaise, autant de rêves de la douleur qui somnole : ô que celui...	Reste tranquille, si soudain Reste tranquille, si soudain l'Ange à ta table se décide ; efface doucement les quelques rides que fait la nappe sous ton pain. Tu offriras ta rude nourriture pour qu'il en goûte à son tour, et qu'il soulève à sa lèvre pure un simple verre de tous les...
Combien a-t-on fait aux fleurs Combien a-t-on fait aux fleurs d'étranges confidences, pour que cette fine balance nous dise le poids de l'ardeur. Les astres sont tous confus qu'à nos chagrins on les mêle. Et du plus fort au plus frêle nul ne supporte plus notre humeur variable...