Egy jövendő karácsony

by Ady Endre (1877–1919)

Jön a karácsony fehéren
S énhozzám is jön talán majd
Valaki a régiekből.

Csöndesen lép a szobámba
S én köszöntöm: »Béke, béke.«
A küszöbön sápadt orvos.

És szorongva szól a vendég:
»Ma karácsony van, karácsony,
Emlékszel a régiekre?«

És bámulva és vidáman
És kacagva mondom én majd:
»Ma karácsony van, karácsony.«

És szorongva szól a vendég:
»Valami tán fáj a multból?«
Megmozdul a sápadt orvos.

És bámulva és vidáman
És kacagva mondom én majd:
»Hiszen én még sohse éltem.«

És hörögve mondom én majd:
»Ki a szobámból, pogányok.«
Döng az ajtóm és bezárul.

És hörögve mondom én majd:
»Hiszen én meg se születtem.
Karácsony van, száll az angyal.«

És a nagy, szomoru házban
Zsoltárokat énekelve
Hajnalig várom az angyalt.

Source: Wikisource

Get a poem on every new tab – PoemLake for Chrome

More poems by Ady Endre

All poems by Ady Endre → · More Hungarian poems →