Szél viszi el

Kinézel reggel az ablakodon, könnycsepp gördül le arcodon. Nézed a várost, az útporát, várod, végre eljöjjön a lány. Madarak szállnak az égben fenn, nézed a várost, hogy ébred fel. Villamos rohan a síneken, várod ma is, hogy jöjjön el. Szél viszi messzire könnyeidet, szívedben fáj most szerelmed. Egy kép a falon, ahol rád mosolyog, szemében a tűz, fényként rád ragyog. Szél viszi el messzire könnyeidet, madarak szárnyán emlékeidet. Hiába nézed a várost, az út porát, nem látsz mást csak sötét homályt. Látod mosolyogni szerelmed egy képen, látod szemét, ahogy úszik a fényben. Elfújja a szél emlékeidet, elnyeli a város pora, sós könnyeidet.