Százszorszép

by Tamás István

Pihen a szél a válladon, eső csorog le arcodon. Egy ölelés újra és újra, rád nevet a Nap. Egy ölelés újra és újra, egy csók a szádon, szívedben meg remegsz. Eső csorog le arcodon, pihen a szél a válladon. Ölembe hajtanád fejed le, ne higgye senki, senki sem, a szerelem több mint érzelem. Mert kell az ölelés, kell a jó szó a napfénye, kell neked és nekem, a csókok mézédes íze. Az ezerarcú Nap, mikor letérdel eléd, Fáradt válladon megpihen a szél. Lelkedben száz dallam, szívedben daldobban, Százszorszép ez a nap, s beragyog boldogan!

More poems by Tamás István

All poems by Tamás István →