Jó veled, mikor ragyogással rám nevetsz,
kezemre teszed - féltő, óvó kezedet.
Jó veled, ha megölelsz és simogatsz,
s nekem bontod ragyogó rózsaszirmodat.
Jó az is, mikor hallgatsz a szívedre,
megcsókolsz újra és újra szeretve, nevetve!
|
Szemed Kutat! Enyémben |
Te vagy a lét, te vagy az erőm. |
Kéjt lehel bőrünkre a testünkből el illanó pára, Óvatos - csendre intett sóhajok, testedben öröm után,... |
Puha selymes, sejtelmes leplek, |
Ha elhagynál engemet, - jobban |
Táncol a Hold, Jár az óra, Ne szólj, lány, ha |
Előttünk már hamvassá vált az út, |
A vén ligetben jártunk mi ketten, |
Igen, ez csak vers: lim-lom, szép szemét, Most ezt faragta: kis szonett, setét |