Nem jobb gyönyörre kelni fel,
Mint űzni éjen át?
S nappal az ifju, hév gyönyör
Tán szégyellné magát?
A kor s a kór mustrálja csak
A kertet éjen át;
Amíg hevít ifjú erőd,
Nappal tarold a fát.
(Gergely Ágnes)
Nem jobb gyönyörre kelni fel, A kor s a kór mustrálja csak (Gergely Ágnes) |
"Hol a hazád, mondd, madár! "Áll egy szép fa társtalan: "Én meg téged kivánlak, |
Ne kérdezd, barátném! mint töltöm időmet, Lefestem szüretem estvéli óráit, |
A szerelem ösvényére léptünk, Szorosan öleltük egymást, |
Virrad már a reggel, milyen szép is lenne, |
Csak néhány napnyi boldogság, De két összetört szív, |
A csillagokat nézem és csak rád gondolok, |
Kedvesem, nélküled az élet félhomály, és sötét mély verem, |
Nem tudom elhinni, Nem tudom elhinni, Nem tudom elhinni, Nem tudom elhinni, |
Mikor megláttalak téged, Gyönyörű szemeiddel el varázsoltál, Mégis féltem, féltem a csalódástól... |