Az éjjel csókolóztunk,
nem látott senki sem;
bíztunk a csillagokban,
fenn szikráztak fényesen.
De egy csillag lehullott,
s a tengernek beszélt,
tőle egy bárka, attól
egy matróz vette neszét,
ő meg a kedvesének
dalolta másnap el -...
Az éjjel csókolóztunk, De egy csillag lehullott, ő meg a kedvesének |
A szeme kék, a haja gesztenye, Már rég előttem ül, álmodozik, |
Ó, asszonyom, nem önt szeretem én, A kedvesem ott él Kínába kinn; |
Olyan a szerelem, mint a gyöngyszemű harmat, Ne, ne hajolj reá, bárhogy vonz e merész láng, |
Mit bánom én, ha utcasarkok rongya, Álljon előmbe izzó, forró nyárban: Legyen kirugdalt, kitagadott, céda, Ha vad viharban átkozódva állunk:... |
Útra kelünk. Megyünk az Őszbe, Új rablói vannak a Nyárnak, Szállunk a Nyárból, űzve szállunk, |
Láttalak a multkor, Láttalak a multkor, |
Áldott csodáknak |
Már vénülő kezemmel Világok pusztulásán Már vénülő kezemmel |
Tünedező alkonyvilágnál Kis levelét kibontom százszor…... |