Tamás István

  • Puha selymes, sejtelmes leplek,
    zöldalma illatú lágyan ringó keblek.
    Férfi szívekben fellobban a vágy
    asszony - illatától mézédes a nász!

  • Kéjt lehel bőrünkre a testünkből el illanó pára,
    illatozó kisszobánkban mámort rejt a titkot őrző párna.
    Halk neszezések közt, szerelmünk kiáltva nyög,
    mint napfényt a szél gyengéden ölelsz, minden összeköt.

    Óvatos - csendre intett sóhajok, testedben öröm után,...

  • Te vagy a lét, te vagy az erőm.
    Te vagy a kezem, a beosztott időm.
    Te vagy a fáradhatatlan szívem dobbanása,
    Te vagy a lelkemnek, örök megnyugvása!

  • Szemed Kutat! Enyémben
    keresi a reményt.
    Érzem szíved gyors dobogását,
    látom arcodon, fellobbanni
    a nyughatatlan fényt!
    Hajad leomlik
    gyönyörű válladra.
    Gondolatod fürdeted
    megfáradt agyamban.
    Várunk csendesen,
    akár a szomjazó...

  • Jó veled, mikor ragyogással rám nevetsz,
    kezemre teszed - féltő, óvó kezedet.
    Jó veled, ha megölelsz és simogatsz,
    s nekem bontod ragyogó rózsaszirmodat.
    Jó az is, mikor hallgatsz a szívedre,
    megcsókolsz újra és újra szeretve, nevetve!

  • Amikor este elringat egy álom,
    kisszobádban megszólal egy dal.
    Bámulod az eget, forgolódsz ágyadon,
    senki nem érint meg, nem fekszik válladon..

    Látod a beszűrődő csillagok fényét,
    rád nevetnek szebbnél szebb az angyalok.
    Nézed a hold sápadt sarlós arcát...

  • Együtt égve veled a szerelem tüzében,
    szállni a magasban semmitől sem félve.
    Összeölelkezve, akár rét a virággal,
    mint napfény a széllel, örökragyogással.
    Szerelemben égni, izzani, lobogni,
    az életörömét veled megosztani.
    Felgyorsítani a forrás...

  • Kinézel reggel az ablakodon,
    könnycsepp gördül le arcodon.
    Nézed a várost, az útporát,
    várod, végre eljöjjön a lány.

    Madarak szállnak az égben fenn,
    nézed a várost, hogy ébred fel.
    Villamos rohan a síneken,
    várod ma is, hogy jöjjön el.

    ...

  • Pihen a szél a válladon,
    eső csorog le arcodon.
    Egy ölelés újra és újra,
    rád nevet a Nap.
    Egy ölelés újra és újra,
    egy csók a szádon,
    szívedben meg remegsz.

    Eső csorog le arcodon,
    pihen a szél a válladon.
    Ölembe hajtanád fejed le,...

  • Puha párnádra rátelepszik az éj.
    Szíved dobbanása a csend remegése.
    Aranycsillag játszik arcodon
    lelkedben felcseng kettőnk zenéje.
    Aludnál! ? de a zene egyre szebb lesz,
    annyira szép, hogy megremegtet.
    Te meg Én,
    táncolunk az éjben
    Akár...