Der bleiche Heinrich ging vorbei,
Schön Hedwig lag am Fenster.
Sie sprach halblaut: Gott steh mir bei,
Der unten schaut bleich wie Gespenster!
Der unten erhub sein Aug in die Höh’,
Hinschmachtend nach Hedewigs Fenster.
Schön Hedwig ergriff es wie Liebesweh,
Auch sie ward bleich wie Gespenster.
Schön Hedwig stand nun mit Liebesharm
Alltäglich lauernd am Fenster.
Bald aber lag sie in Heinrichs Arm,
Allnächtlich zur Zeit der Gespenster.
|
Izlett a tea, s vitatárgynak csemegéjük is, a szerelem. Az urak vadul esztetizáltak, a nők finoman, kecsesen. "Plátói legyen!" - követelte a tanácsos úr, a szikár. Nejének epe a lelke, de nyögell, hogy: "Holdsugár!" Kanonok-száj bömböli: "Nem kell túlnyersnek lennie, máskép belerokkan az ember... |
A dal szárnyára veszlek, s elviszlek, kedvesem, a Gangesz-parton a legszebb ligetbe röpülsz velem. Ott szelíd holdsugárban virágzó kert susog. Rád, nővérünkre várnak a lenge lótuszok. Ibolyák enyelegnek halkan, fenn csillag nyúl magosan. Mese csordul a rózsák ajkán, rejtelmesen, illatosan. A... |
Anonymous translation from the German I KNOW not whence it rises, This thought so full of woe;— But a tale of times departed Haunts me—and will not go. The air is cool, and it darkens, And calmly flows the Rhine; The mountain peaks are sparkling In the sunny evening-shine. And yonder... |
From the German by Richard Monckton Milnes, Lord Houghton BENEATH an Indian palm a girl Of other blood reposes; Her cheek is clear and pale as pearl Amid that wild of roses. Beside a northern pine a boy Is leaning fancy-bound, Nor listens where with noisy joy Awaits the impatient hound.... |
|
Crapülinski und Waschlapski, Fochten tapfer und entkamen Wie Achilles... |
